A grófnő betartotta ígéretét

2019. november 23., 15:11

Hadik János unokájának, gróf Hadik Béla Jánosnak az özvegye, Kirsten grófnő egy éve azt ígérte Sajtos Józsefnek, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatójának, hogy meglátogatja az intézményt és beszélget a diákokkal. Egy rendezvény volt a gesztus oka: tavaly decemberben emléktábla avatásával idézték fel a településen azt, amikor száz éve kinevezték Hadik grófot miniszterelnöknek: igaz, ezt a posztot csak igen rövid ideig tölthette be. Az ünnepségen az iskola diákjai adtak elő remek műsort.

Hadik Kirsten grófnő örömmel tett eleget a meghívásnak és ritkán látott fényképekkel, dokumentumokkal érkezett a találkozóra. Beszélt a világ különböző tájaira kényszerült családtagok sorsáról, arról, ami Seregélyeshez kötötte őket, szólt a háború borzalmairól és a nélkülözésről, majd válaszolt a diákok kérdéseire. Az oktatási intézményben fontosnak tartják, hogy a múltat a diákok tudatában ne csak a kastély épülete idézze fel, ezért kérték visszaemlékezésre, családtörténetre a leszármazottat.

Hadik János Béla ötvenegy év után, 1996-ban tért haza feleségével. Ám nem sokáig élvezhette az itthonlét örömeit, feleségének és fiának szeretetét, súlyos beteg lett és 2004-ben meghalt. 

A találkozó szervezőjének, Sajtos József igazgatónak távolabbi célja, hogy az iskola további kapcsolatokat keressen a grófi család még élő tagjaival és azokkal a településekkel, ahol Seregélyeshez hasonló módon emlékeznek a Hadik-családra: például Kassával, a Kassa melletti Pálóccal, vagy Herenddel.       

Az egykori miniszterelnök, Hadik János gróf 1863-ban született a mai Szlovákiában lévő Pálócon. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, utána a bécsújhelyi katonai akadémián tanult, majd hadnagyként lépett be az osztrák–magyar hadseregbe és a 10-es huszárokhoz került. Seregélyesen vette feleségül Zichy Alexandra grófnőt, házasságukból négy gyermeke született. A Wekerle-kormány belügyminisztériumi államtitkára volt, kivette részét a törvényalkotásból, hogy aztán még inkább a politikai hullámverésben találja magát: 1918. október 29-én, a forradalmi mozgalmak előretörésének megakadályozásáért Habsburg József főherceg nem Károlyit, hanem Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnökké. A posztot másnap át is vette, ám Budapesten tüntetés kezdődött, amely felkelésbe csapott át. Az események miatt Hadik október 31-én hajnalban megbízatását visszaadta, így miniszterelnökként lényegében csak egy napig – pontosabban 17 órán át – gyakorolta jogkörét.

Győzött az „őszirózsásnak” nevezett forradalom és Károlyi lett a miniszterelnöknek. Ezzel kezdődött meg az ország mélyrepülése, és személyesen Hadiké is, aki a Tanácsköztársaság idején a fehérvári fogházban raboskodott, de két hét után a seregélyesieknek és saját alkalmazottainak a követelésére elengedték. Ezután főként gazdasági ügyekkel, például a herendi porcelángyártással és dohánytermesztéssel foglalkozott, s egy gyűlésen kapott tüdőgyulladást, amely végzetesnek bizonyult: a gróf 1933 decemberében hunyt el.

A grófnő betartotta ígéretét