Ez az ige állt a központjában az elmúlt heteinknek, hiszen iskolánkban a Hálaadás napjára készültünk. Ennek kapcsán ünnepi díszbe öltöztettük szíveinket és alsó tagozatunk egyik központi sarkát. Idén november 24-e a Hálaadás napja. A hálaadás, sokkal több, mint hogy leülünk az amerikai filmek mintájára pulykát enni. Egy központi gondolat felé irányítja a figyelmünket, ez pedig a hála. Mint minden ünnep, ez is elcsendesedésre, gondolkozásra sarkall. Miért vagyok hálás? Kinek adjak hálát? Miért adjak hálát? Fontos ez nekem?
Gondolkozás közben visszatekinthetünk az elmúlt évre, számba vehetjük azokat a jó dolgokat, amik történtek velünk, és ezeket megköszönhetjük a Mindenhatónak.
Erre a hálaadásra nem Istennek van elsősorban szüksége, hanem nekünk, mert így ismerjük fel az ő irántunk való szeretetét, kegyelmét. A Bibliában a hálaadás egy őszi, úgynevezett sátoros ünnep. Két dologért adtak hálát: a zsidó nép egyiptomi szabadulásáért, és az elmúlt évi termésért. Életünk során mi is számtalanszor megtapasztalhatjuk Isten kegyelmét, jóságát, szövetségét és gondviselését.
A Szentírásban gyakran előfordul a hálaadás, mint például a zsoltárokban, de többször buzdítja Pál apostol is hálára a gyülekezeteit. A mai nap iskolánkban a hálaadás jegyében telt. A nap zárásaként közös imádsággal adtunk hálát Istennek.
Te miért vagy hálás?
Soczó-Horváth Judit
A tanév rendje
Csengetési rend
Időpont foglalás fogadóórára
Elérhetőségek
Gólyafészek - Kamerakép
Digitális órarend
