Önkéntesek tartják a kapcsolatot azokkal, akiket bezárt a sors

2020. május 07., 10:45

A veszélyhelyzet ideje alatt önkéntesek segítik az ellátottakkal való intenzív kapcsolattartást annak érdekében, hogy valamennyi idős ember könnyebben viselje el a bezártsággal és a kapcsolatok beszűkülésével járó időszakot.

Így döntött a nemrégiben Pákozdon logisztikai központot létesített Baptista Szeretetszolgálat is, amely a szükség heteiben a többi nagy segélyszervezettel együtt megfeszített erővel teszi a dolgát. A baptisták egyik intézménye, az Országos Szociális Segítő Központ kész mindent megtenni azért, hogy egyetlen esetben se történhessen meg olyan, hogy az információ hiánya miatt ne legyen megfelelő a gondozás színvonala.   

– A helyzet ugyanis megváltozott. A veszélyre való tekintettel például több ellátott azt kérte, hogy a gondozó ne teremtsen vele szorosabb fizikai kapcsolatot – mondta lapunknak dr. Heidl Beáta, a szervezet intézményvezetője. – Pedig a hosszú bezártság  miatt szoronghat, megjelenhetnek depressziós tünetek, a meglévő demencia felerősödhet. A munkatársak szerint a tájékoztatás, a mentális támogatás és az, hogy a gondozottak kellő, valós információt kapjanak a külvilágban zajló eseményekről, ilyenkor még fontosabb, mint korábban bármikor.

Fejér megyében a baptisták intézményi családjához tartozó seregélyesi általános iskola három pedagógusa is vállalt ilyen önkéntes telefonos szolgálatot.   

– Nem állt távol tőlem az idősek, egyedülállók segítése, ezért nem éreztem kihívásnak ezt a szolgálatot – mondta lapunknak Kustán Lászlóné, Melinda. – Édesapám 23 éves koromban elhunyt, édesanyám egyedül él. Apósomat meg sem ismerhettem, tehát anyósom is egyedül van, tehát ez az élethelyzet nem volt idegen előttem. Négy telefonszámot kaptam és sokat beszélgetünk, a témáink életszerűek. A mindennapok pozitív és negatív tapasztalatai, az átélt és megélt élmények, a család hiánya, a magány, a betegség, a hit a téma. De ilyenkor nem csak én beszélek, sok kérdésre válaszolnom kell, s ilyenkor én is megoszthatom az emlékeimet, az érzéseimet. Nagyon jó érzés a segítségnyújtás ilyen módja, hiszen adni így is lehet.      

– Két budapesti hölgy telefonszámát kaptam meg, mindketten 80 éven felüliek. Egyszerű hétköznapi dolgokról szoktunk beszélgetni, nagyon aranyosak, teljesen helyén kezelik az eseményeket – mesélte Bíróné Ica. – Olyan bölcsesség sugárzik belőlük, ami csodálatra méltó. Amikor felvetődött, hogy ki, miben tud segíteni, több mindent mérlegeltem. Én sem vagyok már fiatal, a férjem nálam is idősebb, elég sok időt töltök a gép előtt, hogy a harminc fős osztályommal tudjam tartani a kapcsolatot. Így azt vállaltam, amihez talán egy kicsit értek is: beszélgetni, ismerkedni emberekkel. Ráadásul édesanyám is idős, tudom, hogy milyen fontos, hogy valaki folyamatosan kapcsolatban legyen másokkal, olyan apróságokról is tudjon beszélgetni, amire korábban nem volt igénye. 

– Miért vállaltam? Azért, mert így tudok ebben a helyzetben másoknak segíteni, ami nekik is, nekem is öröm, a szeretet megnyilvánulása – szögezte le Bakos Ilona. – Három idős emberrel tudtam felvenni a kapcsolatot. Mivel tudták, hogy keresem őket, már várták a hívást. Nyitottak voltak, örültek, hogy van kivel beszélgetniük. Egy kedves történet jut az eszembe… Szeretem a Kowalsky meg a Vega elnevezésű zenekart, és kiderült, hogy az egyik néni a zenekar egyik tagjának a nagymamája. Így kicsit személyes kötődésem lett hozzá. A második hívásnál már várta, hogy jelentkezzem, és örömmel vette fel a telefont. Úgy gondolom, hogy az idő, amit velük beszélgetéssel töltök, a járvány után is tartalmasan fér majd el az életemben. Őszinte, szeretetteljes kapcsolatok alakultak ki – az ismeretlenből indulva.