Tollaslabda edzőtábor 2.

A tollaslabda edzőtábor második turnusában ugyancsak vegyes volt a résztvevők összetétele. A két elsős és egy másodikas kisdiák mellett szinte minden évfolyamból voltak résztvevők. Akadt olyan is, aki már az első héten is részt vett az napi két edzésen. Összesen 27 diák vett részt a munkában. Egy kisfiú nap mint nap Bodajkról érkezett, s ő sem bánta meg, hogy a barátja nélkül kellett részt vennie. De volt mezőszilasi, illetve gárdonyi résztvevő is, illetve középiskolások, sőt felnőttek is.

Ekkor is megbeszélés, a logós pólók kiosztása mellett, és a csoportok kialakítása után közös játékkal indult a nap. Majd ezt követően a haladó csoport Karkóné Lukácsy Marianna edző vezetésével megkezdte a felkészülést az őszi versenyekre. Soklabdás feladatok segítségével a technikát helyeztük előtérbe, s ehhez sok, az ütéseknek megfelelő pályamozgást kapcsoltunk. Természetesen a technika mellett a taktika is szerepet kapott. Most is a hálónál lévő ütésekkel kezdtünk, majd pedig haladtunk a pálya hátsó része felé. Minden nap délelőtt 2 órás, délután 3 órától pedig 3 órás edzésük volt.

Hétfőn és csütörtökön délután Dravecz Dávid testnevelőtanár 1-1 órás erősítést tartott nekik, míg szerdán délelőtt Nagy-Szabó Levente tollaslabdaedző irányításával a védekező kar és lábmunkán volt a hangsúly. Pénteken délután már a játéké volt a fő szerep. Azért, hogy a másik csoport se unatkozhasson, míg a haladók edzenek, hétfőn, kedden és pénteken Kovácsné Oláh Kriszti néni foglalkozott a csapattal. Ebben segítségére volt egykori tanítványunk, Tury-Nagy Levente, aki az 50 órás közösségi gyakorlatának egy részét nálunk töltötte. Társasjátékoztak, sportjátékokat játszottak. Kedden és szerdán délelőtt Stanicsek Szilvi néni is segített, s így még színesebb programokban volt a pihenő csoportoknak része. 10 órakor, a csoportcsere után, a tízórait követően Kisné Judit nénivel a tollaslabdázáshoz szükséges angol kifejezéseket tanulták hétfőn, kedden és csütörtökön is. A másik csoport az ebéd után élhetett ezzel a lehetőséggel.

A kezdőbb csoportot több csoportra kellett bontani, hisz nagy különbség volt az egyes korosztályok tudásszintje között. Sándor Luca, a Fánczi testvérek, Csomor-Németh Lili, kedden és szerdán Zsilovics Dávid tollaslabdázók mellett Kovácsné Kriszti néni segített a feladatok gyakoroltatásában. Így sokkal hatékonyabbak voltunk. A közös munka során ügyességi feladatok, alap ütésformák és alapvető taktika került terítékre. Számukra naponta kétszer másfél órás edzés volt betervezve.

A napi háromszori étkezést most is sikerült helyben megoldani. Horváth Klári néninek köszönhetően soha senki sem maradt éhen. Ezúton is nagyon szépen köszönjük neki. Akadt szülő, aki rá is csodálkozott, hogy milyen változatos és bőséges, csemegékkel is kiegészített volt az étkezésünk. Sőt, más települések táboraival összehasonlítva a részvételi díj árát is rendkívül kedvezőnek találták. Természetesen ez az iskola igazgatójának, Sajtos Józsefnek is köszönhető.

Ezen a héten is ugyanaz volt a menetrend, mint az első héten, illetve évek óta már jól bevált. Azaz ebéd után a kisebbek is játékos formában angolozhattak, majd egy kis szabad játék volt felügyelet mellett. Fél kettőkor ismét közös játékkal kezdtünk, utána pedig a kezdő csoport foglalkozása kezdődött, ami egészen három óráig tartott. Gyakoroltuk a fonák rövid szerva mellett a kiemelt tenyeres szervát is. Mivel van egy emeleti lelátó, a terem adottságát is felhasználva, a cél, a labda felütése, később pedig az onnan indított labda tenyeres megütése is a feladatok között szerepelt. Ezt szinte abba sem akarták hagyni, annyira tetszett nekik ez a feladat. A rutinos versenyzőink segítségére délután is számíthattam. Az edzéseket mindig a nyújtást követte, utána pedig uzsonna következett.

Pénteken a délelőtti edzést követően, míg az ebédre vártunk, előbb kidobósoztak a gyerekek, majd pedig ebéd után 4 csapatban váltóversenyt rendeztünk nekik. A feladatokba tollaslabdás mozgásokat is belecsempésztünk. Nagyon jó volt látni, hallani, hogyan buzdították egymást, és hogyan örültek, mikor célba ért a csapat utolsó embere is. Uzsonnázás után mérkőzéseket játszottak. Főként párosoztak a résztvevők.

Erről a hétről is elmondható, hogy jó hangulatú, s ami még fontosabb, eredményes is volt a munka. Szombaton egy amatőr versenyen próbálhatta ki a tudását egyéniben, és párosban is, aki ráért.

A verseny a viszonylag kevés induló ellenére is nagyon jó hangulatú volt. Akadtak, akik ezt meg is köszönték. A helybéli tollasozókon kívül Dunaújvárosból, Bodajkról, Székesfehérvárról és még Tapolcáról is jöttek versenyezni. Azonban akadt két résztvevő, aki még a vereséget tapasztalat híján nem tudta feldolgozni. Nekik még meg kell tanulniuk azt, hogy: SOHA NEM ADJUK FEL! AKI FELADJA, SOHA NEM GYŐZHET! Valamint, hogy az ütő a TÁRSA, aki nélkül nem tud játszani, s nem arra kell haragudnia, ha valami nem az elképzelése szerint sikerül! Hisz „Nem arra kell büszkének lennünk, hogy soha nem esünk el, hanem arra, valahányszor el is esünk, mindig fel tudunk állni.”

Remélem, lehiggadva átgondolják otthon, s nem hagyják abba, hisz mindketten nagyon ügyesek!

Seregélyes, 2022. 08. 14.

Karkóné Lukácsy Marianna

tollaslabdaedző, testnevelőtanár