A magyar munkaközösség hírei

2021. június 17., 10:08

Március 5-től május 10-ig online oktatás folyt a felső tagozatban. A mindennapi tanítás mellett iskolánk diákjai és tanárai kedvet kaptak és csináltak a versenyekhez.

 

„MESESZÉP MESEKÉP”

A  törökszentmiklósi  Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Kölcsey Ferenc Általános Iskolája 12. alkalommal hirdette meg meseíró - és illusztráló pályázatát az ország baptista iskoláiban.

14 iskolából összesen 61 magyar nyelvű pályázat, és 10 angol nyelven írt mű érkezett.

Az 5-6. osztályosok kategóriájában I. helyezett alkotás Heiter Lotti / 6.a/ - Sándor Luca /6.a/ műve lett.  A mese címe: Felnőtt mese. Ehhez készítette Luca az illusztrációt.

Hatalmas eredmény, szívből gratulálunk!

Elismerő oklevelet kapott ezen a pályázaton:

Biál Zétény Csaba 5.a

Polák Hanna 5.a

Dömötör Lilla 6.b

Vörös Nóra 6.b

Csizmadia Zsombor 4.a

Szalay Gréta 4.a

 

Ugyanez az iskola országos olvasási versenyt is hirdetett. A regény címe: Amazonas kalandorai

A regény elolvasása mellett egy nehéz feladatlapot lapot is ki  kellett kitölteni, valamint rajzot készíteni. A versenyt 2-3 fős csapatoknak hirdették.

12 iskola diákjai jelentkeztek.

Tanulóink szépen helyt álltak:

 

Heiter Lotti 6.a

Farkas Helga 6.a

Szalay-Dunai Márk 6.a          II. helyezést

 

Dömörör Lilla 6.b

Kálmán Flóra 6.b                  III. helyezést

 

Csanádi Gréta 8.a

Csörgei Lara 8.b                 IV. helyezést

 

Juhász Karina 5.b

Csanádi Lara 5.b                 V. helyezést

 

Hegyi Máté 5.b                    VI. helyezést ért el.

 

Szívből gratulálunk, és köszönjük , hogy hasznosan töltötték szabad idejüket, energiát fektettek bele, hogy iskolánk és a maguk hírnevét is öregbítsék!

További sikereket kívánunk! Jöhet a megérdemelt nyári szünet.

A magyar munkaközösség nevében: Szászi Béláné  

 

 

Felnőtt mese

Gyereknek lenni nagyon vidám és izgalmas dolog. Ám rengeteg gyerek hamar fel szeretne cseperedni. A felnőttek pedig szeretnének újra kölykök lenni. Mindegyik életkornak megvan  a maga varázsa, így élvezzük  az adott kor szépségeit, lehetőségeit!Azt hiszem Pistike is ezt fogja tenni.

Pistike, az unokaöcsém egy izgő-mozgó kisgyerek. A múlthéten anyukámnak és nekem kellett hazahoznom őt az óvodából. Az út zötyögős volt, így elég komótosan haladtunk. A z ovi előtt rengeteg szülőt láttunk, gyermeküket vitték hazafelé. Nagyon siettünk, féltünk, hogy elkésünk, és Pistikén kívül mindenkit hazavittek. Igaz, hogy nem félős kisgyerek, de biztosan unatkozna egyedül. Mikor beértünk, szívünk megkönnyebbült. Látva, hogy a csoportban rajta kívül még talán tíz gyerek is önfeledten játszott. Pistike kijött a csoportból, illedelmesen elköszönt dadusától, majd felvette dzsekijét. Kifelé indulva lebilincselően mesélt a dinoszauruszokról. Minden vágya, hogy paleontológus legyen. Engem nem kifejezetten érdekelnek ezek az állatok, ám érdekfeszítően ecsetelte kedvencei tulajdonságait. Azt is elmesélte, hogy a Triceratops egy növényevő állat volt, és 68-65,5 millió évvel ezelőtt Észak-Amerika területén élt. A kezdeti lelkesedés utánután Pistike szomorúan mondta, hogy az óvodában sose tud elaludni, ezért rászólt az óvónéni, hogy ne zavarja a többieket. Letörtnek tűnt, így próbáltam felvidítani. Beültünk az autóba és odaadtam neki a  szokásos nagymamás csokimat, amely azért volt az ülésen,  mert a tegnap este a nagyinál vacsorázott a család. Láttam, hogy nagyon örül neki, fokoztam a jókedvét, érdeklődtem még kicsit a dinoszauruszokról. Láttam az arcán azt az örömöt, melyet magamon is szoktam tapasztalni, mikor nagybátyámnak mesélhetek a fociról. Tudom milyen jó érzés az, mikor valakivel meg tudod osztani gondolataidat, örömödet, bánatodat. Megígértem unokaöcsémnek, ha hazaértünk, előveszem régi állatos figuráimat, melyek közt talán dinoszaurusz is akad. Kiszálltunk az autóból, nem törődve semmivel szaladt be a házba. Anyu kinyitotta az ajtót,   felakasztottuk kabátunkat a fogasra. Nagyon izgatott volt már a kisfiú, ami teljesen megszokott volt, ha dínók kerültek szóba. Nagy volt a derű, mikor odaadtam neki a figurákat. Sokat játszottunk, ám eszembe jutott, hogy leckét kell írnom. Pistike ezt  nem szerette volna, könyörgött, hogy menjünk le a játszótérre. Ez az ötlet nem valósulhatott meg, mivel sötétedett, anya vacsorát készített, nekem pedig leckét kellett írnom. Bekapcsoltam a tévét, és míg feladataimmal bíbelődtem, ő mesét nézett. Anya hívott bennünket,  mert elkészült a vacsora. Természetesen a vendég kedvencét főzte. Vacsora után kimentünk a teraszra beszélgetni.Legnagyobb meglepetésünkre  egy hullócsillag-esőt láttunk az égbolton.

- Talán kívánhatnánk valamit! – kiáltottam fel. Pistike száját elhagyta a mondat:

- Azt kívánom, hogy felnőtt legyek! Több se kellett a szertelen kisfiúból egyből érett felnőtt lett. Rá sem lehetett ismerni. Az ijedtség, amit akkor éreztem, leírhatatlan volt. Annyira megdöbbentem az események láttán, hogy majdnem leestem a teraszról. Magam előtt egy szőke hajú, izmos, szemüveges embert láttam, aki az előbb még egy eleven kiskölyök volt. Végignézett magán, aztán ránk terelődött a figyelme. Azt a furcsa érzésT, amely ekkor körüllengett bennünket igen nehéz szavakbaönteni. Némán mentünk be a házba és a tükör előtt álltunk mind a hárman. Az este szomorúan fejeződött be. Nem nagyon tehettünk mást, minthogy kipihenjük a mai nap fáradalmait és rémálmait, hogy holnap újult erővel ébredjünk. Talán az éjszaka megálmodhatjuk, hogyan kapjuk vissza Pistikét.  Pistit a nappaliba szállásoltuk el, mivel nem nagyon tudtunk neki más helyet adni. Az én szobám túl kicsi volt két embernek, kiváltképp, hogy az egyik így megnőtt. A reggeli beszámoló szerint mindenki sokáig hánykolódott. Engem gyötört a gondolat, hogyan váljon újra gyermekké az unokaöcsém. Hiányzott csibészes mosolya,harsány kacaja, de leginkább, hogy ismét Pistikének becézzem.

Reggel elmondtam tervemet szüleimnek és Pistinek. Azt találtam ki, ha este ismét a kimegyünk a teraszra, megfigyeljük az eget, esetleg ismét látunk hullócsillagokat. Pisti azt kívánja majd, hogy újra gyerek legyen. Tervem egyszerű és megvalósítható volt. A többiek  támogatták  az ötletemet, így  szorgalmasan vártuk az estét. Vagyis a szüleim és Pisti.  Hiszen ő mégsem mehetett ma óvodába! Nekem iskolába kellett mennem. Bepakoltam iskolatáskámba, felöltöztem, megmosakodtam és elindultam az iskolába. A történteket csak a legjobb barátomnak, Petinek árultam el. Mikor elmeséltem neki, arcán láttam a meglepődöttséget és az együttérzést. A 6. óra matematika óra volt és éppen dolgozatot írtunk. Gondolataim állandóan  Pistire terelődtek. Beadtam a tesztet,kétségem sem volt afelől, hogy hányas lesz a dolgozatom. Barátaim hívtak még beszélgetni, de nekem sietnem kellett Pistihez.

A délután csigalassúsággal telt. Ültünk egymással szemben, s szótlanul bámultuk a felnőtt gyermeket. Még a vacsorát is tessék-lássék módra fogyasztottuk el. Szívem őrülten dobogott, mikor a teraszra indultunk. Kimentünk, leültünk a székekre, én pedig imádkoztam, hogy Pistiből újra Pistike legyen. Mikor már egy órája kint ültünk, lassan kezdtük feladni a reményt, ám az eget figyelve ismét egy hullócsillag-zápor ereszkedett a földre akárcsak tegnap este. Pistike erősen kívánta, hogy hadd lehessen újra kisgyerek. A boldogság és a derű rajzolódott a család arcára. Pisti megint Pistikévé változott!!!

Ekkor a bejárat felől kopogás hallatszott. Pistike édesanyja, Andrea érkezett meg. Izgatottan, egymás szavába vágva meséltük a hullócsillag történetét. Andi ámulatból ámulatba esett, ölelte Pistikéjét. Mi pedig hálásak voltunk, hogy nem néhány perccel korábban érkezett.

Ez a történet megtanított arra, hogy semmit sem szabad elsiettetni,  élvezzük a tinédzserkor szépségeit. Várjunk türelemmel a felnőttkorra, s becsüljük meg a felnőtteket, hiszen rengeteg dolguk és gondjuk van!Ami számomra a legfontosabb: Pistike nagyon jókedvű, hogy ismét kisgyerek. Légy te is az!

 

 

 

Az egyszer nyíló átjáró

Unokáim, Csenge és Anita, idősebbik fiam, Laci gyermekei. Laci felesége Sarolta. Lurkóik kiskoruk óta együtt élnek, közös szobában. Azért nincsen  külön szobájuk, mert Laci otthon tervezőként dolgozik. Fontos, hogy legyen külön szobája, ne a hálószobában kelljen dolgoznia. A nappalijuk sem megfelelő,kész átjáróház! Az ügyfelekkel el tudjon vonulni, nyugodt körülmények között tudjon kommunikálni, ne a gyerekek dulakodását hallja. A nappalijuk nem megfelelő, kész átjáróház!  Én, mint nagymamájuk, pár éve odaköltöztem hozzájuk. Anita- szülei unszolására- átadta szobáját nekem, hogy velük tudjak lakni.

Anita 13 éves, Csenge még csak 6. Anitát régóta zavarja a kistestvére, mivel folyton körülötte nyüzsög, amikor áthívja magához barátnőit, osztálytársait. Csenge nagyon szeretne barátkozni, babázni és teadélutánt tartani Anita barátnőivel. Anita és húga sokat marakodnak, vitatkoznak.

A család éppen lakás felújítás  kellős közepén tart. Ebédnél Anita érdeklődik. Felveti a szülei előtt, mi lenne, ha az új helyiség az ő saját szobája lenne, ahol kíváncsiskodó húga nem zavarná őt a tanulásban, leckeírásban és a szabadidejében sem, amikor a barátnőivel szeretne lenni. A házfelújításban az egész család részt vett, még én is. Laci számítógépe az évek során lelassult, ezért döcögve  ment a szoba megtervezése, Anita nagyon türelmetlenné vált. Egy  hét elteltével Laci és munkatársai elkészültek a szoba alapjával, ezután jöhettek a falak. Három nap múlva a falak is álltak, eljött tehát a berendezés ideje,  amelyben Anita segítségét kérték a szülők. Beszerezték a bútorokat: komódot, ágyat, íróasztalt, széket, növényeket  és sok más dolgot,  amely egy  tinédzser  számára fontos lehet.  Nagy lelkesedéssel kezdtünk hozzá a szoba otthonossá tételéhez.  Én a virágokért voltam felelős. Anita alig várta már, hogy beköltözhessen vadi új szobájába, ahol senki nem zavarja őt. Reggel húzhatja a lóbőrt anélkül, hogy valaki felébresztené.

Estefelé palacsintát sütöttem a kölyköknek, amíg Sarolta haza nem ért a munkából. Csenge Anitának valami átjáróról beszélt, de nem tulajdonítottam csacsogásának jelentőséget. Eközben a kis hölgy nutelláspalacsintát, Anita lekvárosat evett. Én egy üreset ettem.  A pakolástól elgyötört testemnek egészen jól esett, bár egy pihentető masszás még kellemesebb lett volna csontjaimnak.

A gyerekek este 10 fele alváshoz készülődtek. Ez az első éjszakája Anitának, hogy külön szobában alszik.  Csenge ezt hamar megszakítja. Éjfél fele átmegy Anitához  egy vízilovas háti táskával, amely tele van plüssállatokkal.  Panaszkodik, hogy rosszat álmodott. Anita  visszaküldi saját szobájába a kislányt. Kora reggel a nagyobbik hölgyemény arra kel, hogy szokatlan csönd van testvére szobájában, úgy dönt, átmegy hozzá. Sokkoltan néz az üres szoba ajtajában, mivel senki sem fekszik az ágyban. Benéz a takaró alá, hátha megint az újabb tréfáival próbálja  lóvá tenni őt, de nem talál senkit a szobában. Kimegy a folyosóra, bekukucskál a függöny mögé, megnézi édesanyjuk hálószobájában. Mintha nálam is járt volna, de homályosak az emlékeim. Visszament a szobába, bebújt  a takaró alá,  és elkezdett kúszni, hátha a fekhely végében bujkál a testvére. Elindult, de eszébe jutott, hogy a falnak már rég nekiment volna, mert elég kicsi ágya van a húgának. Ment, mendegélt a sötét zugon, s  az alagút végén fény villant a szemébe. Ahogy araszolt, Csenge plüsseire lett figyelmes,  amelyek a vízilovas tatyóból hullottak ki. Egyszer csak egy csodás helyre ért, ahol megpillantotta a bujkáló hugicáját. Úgy tűnt  nagyon jól e érezte magát  a barátságos és  nyulakkal, kisegerekkel. Mikor  meglátta a könnyei hullni kezdtek, hisz annyira megörült a húgának. Csenge is boldog volt, hogy megpillanthatta Anitát. Egymás felé szaladtak, majd összeölelkeztek. Arra kérte a húg a nővért,  nézze el neki, hogy nem szólt erről a helyről. Megígérte, ha legközelebb játszani jön a nyuszikkal, megkérdezi Anitát, hogy  vele tart-e. Mindketten arra gondoltak, vajon kinyílik-e ismét az átjáró. Szorosan kapaszkodtak egymásba. Soha többet nem akarnak veszekedni.

Kis unokáim csak velem osztották meg ezt a felettébb különös kalandot, megbíztak bennem, hogy nem mondom el senkinek.  TE SE MONDD EL MÁSNAK!