2023 májusában a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatot hirdetett a Határtalanul! program keretében 7. évfolyamos diákok részére. Több napos tanulmányi kirándulás támogatására lehetett pályázni, amely a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülését segítette elő.
Ötnapos programunkban Erdély természeti és kulturális értékeinek megismerését tűztük ki célul. Szeptembertől megkezdtük a készülődést, a tanulók különböző előkészítő órákon vettek részt. Szilvi nénivel történelem órán a trianoni békediktátumról és következményeiről tanultak, felelevenítették Erdély történetéről szerzett ismereteiket. Október 6-án emlékműsort tartott az évfolyam az iskola tanulói számára az aradi vértanúk emlékének tisztelegve. Informatika órán a Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár feladatainak megoldása közben ismereteket szereztek a kirándulás helyszíneiről a gyerekek. Erika nénivel földrajz órán részletesen tanultak Erdély földrajzáról. Gyöngyi nénivel énekelték diákjaink a székely himnuszt. Egy interaktív, rendhagyó énekóra keretében márciusban a Maróti zenekar tagjai moldvai dalokkal és a kísérő hangszerekkel ismertették meg tanulóinkat. Irodalom órán erdélyi kötődésű magyar írók életét, műveit elevenítették fel. A gyerekek kiselőadásokkal készültek Erdély nevezetességeiről. Az osztálytermek faliújságjain megjelentek az úticélul kijelölt helyszínek, térképek, útvonalak.
2024. április 24-én reggel 5 óra után indult el az autóbuszunk Erdélybe. Az első helyszínünk Nagyszalontán a Csonka-toronyban található Arany János Emlékmúzeum volt. A tárlatvezetőnk rengeteg érdekességet mesélt a költő életéről és nagy élmény volt látni a saját személyes tárgyait, szép kézírásával készült leveleit. Nagyvárad felé folytattuk utunkat, ahol először a Püspöki Székesegyházat kerestük fel, amelynek szépsége mindannyiunkat lenyűgözött. A székesegyház parkjában található Szent László szobornál koszorút helyeztünk el, ezután gyalog indultunk a belváros nevezetességeinek felkeresésére. Megnéztük a főtér templomait, az Állami Színházat, fotózkodtunk a Holnaposok szoborcsoportjánál. Az autóbuszunkhoz visszatérve sajnos az időjárás elromlott, s az eső miatt Csucsán Ady Endre és Boncza Berta fehér házát csak a buszból felnézve láthattuk. Bánffyhunyad „cifrapalotái” nagyon érdekes látványt nyújtottak. Király-hágóhoz érve az eső elállt, gyönyörködhettünk a kilátásban, az Erdély kapujaként emlegetett helyszínen. Sajnos Körösfőn ismét leszakadt az ég, és későre is járt már, ezért a református templomot csak kívülről tudtuk megnézni. Már esteledett, amikor megláttuk a Tordai-hasadék csodálatos formáját, s tudtuk, hogy hamarosan a szállásunkra érkezünk Torockóra. A szálláson nagy szeretettel, finom háromfogásos vacsorával vártak már bennünket.
A második napon 9 órától vártak bennünket a tordai sóbányába. Az idegenvezetőtől rengeteg ismeretet megtudtunk a sóról és a bányában évszázadokon keresztül dolgozó emberek munkájáról. Nagyon érdekesek voltak a fából készült emberi vagy ló ereje által működtetett emelőszerkezetek, a falakba vésett írások. Kipróbáltuk a bánya visszhangját is. A tárlatvezetés után önállóan is felfedezhettük a hatalmas termeket, a bátrabbak az óriáskerékre is felültek. Torda után Kolozsvárra utaztunk, sétáltunk a főtéren, megkerestük Mátyás király szülőházát, ahol koszorút helyeztünk el. Megnéztük a gyönyörű Szent Mihály-templomot és Mátyás király lovasszobrát. A délutánt egy fantasztikus túrával folytattuk a Tordai-hasadékban. Az előző napok esős időjárása miatt a patak megduzzadt, a sziklák nagyon csúszóssá váltak, ettől még izgalmasabbá vált a programunk.
A harmadik napon Gyulafehérvárra indultunk elsőként a Szent Mihály-székesegyházba látogatunk, ahol Hunyadi János és László síremlékénél koszorút helyezünk el. Sok-sok szűkös lépcsőn feljutottunk a székesegyház tornyába is, közelről vizsgálhattuk meg a harangokat. Az utazás során sok ortodox teplomot, katedrálist láttunk (főleg magyar emlékhelyek mellett), ezért Gyulafehérváron ide is betértünk, majd a főteret és a kirakodó vásár forgatagában időztünk. Délután Nagyenyeden elsétáltunk a Bethlen Kollégium épületéhez, az enyedi diákok emlékművénél koszorút helyeztünk el. Visszatérve Torockóra A Kis Szent Teréz Gyermekotthonba vártak bennünket. Jelenleg 14 gyermek él az otthonban, betekintést kaptunk a mindennapjaikba. Diákjainkat nagyon megérintette a gyermekek sorsa, akiknek tartós élelmiszert, játékokat, könyveket vittünk adományként. Ezúton is köszönjük a szülők felajánlását. Vacsora után Dávid bácsi vezetésével egy éjszakai túrán vettünk részt.
A negyedik napunkon a Székelykő (1129 m) meghódítására indultunk. Reggel egy helyi túravezető várt már ránk, aki a túra közben megismertette velünk a környék történetét, mondáit, növény és állatvilágát is. Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy hegymászás közben a legfontosabb: „Kevesebb beszéd, több odafigyelés!”. A hegy meghódítása után Torockószentgyörgyre érkeztünk, ahol éppen falunapi rendezvény zajlott. Láttunk néptánccsoportokat, népdal kórust, focimeccset, a helyi polgármester bemutatta a közösséget. Csak magyar szót, magyar dalokat és táncokat láttunk – hallottunk, pedig több száz kilométerre voltunk az otthonunktól. Felemelő élmény volt! Ahogy a frissen sült lángos is! Este vacsora után a diákjaink szomorúan pakolták a csomagjaikat, fiúk -lányok egyaránt azt kérdezték, hogy maradhatnánk-e még néhány napot.
Az utolsó napunkon hosszú út várt ránk. Először Vajdahunyadon, Hunyadi János várában gyönyörködtünk. Sajnos itt nagyon kevés magyar beszédet hallottunk, a kiállítási tárgyak közül is csak kevés volt magyar felirattal ellátva. A következő megállónk Déva váránál volt, végül Arad felé indultunk tovább. Az aradi vértanúk kivégzésének helyszínén állított emlékműnél koszorút helyeztünk el és egy verssel emlékeztünk meg a hősökről. Késő este fáradtan, felejthetetlen élményekkel érkeztünk meg Seregélyesre.
Gelencsérné Nagy Brigitta és Dravecz Dávid
KORÁBBI BESZÁMOLÓK: