80 éve történt

80 esztendeje, advent idején karácsonyra, a bizonytalanságra, a borzalomra készültek. Régóta tudták, hogy ideér a front, csak az időpont volt kérdéses. Sokáig hittek benne, hogy valami csoda folytán előbb véget ér a háború és Seregélyes megússza a világégés poklát, de december elején már bizonyossá vált, hogy nem. Biztossá vált, hogy átsöpör rajtunk a történelem. Ma már szinte semmit sem tudunk a seregélyesi eseményekről.” Az elmúlt 15 hétben minden hétfőn így kezdődött rövid visszaemlékezésünk a második világháború helyi eseményeire. A front 1945. március 21.én végleg elhagyta falunkat. De mi maradt utána? Erre majd a jövő héten próbálunk választ adni.
Most rövid összefoglalóként Bödő István levéltár-igazgató megemlékező beszédének első felét adjuk közre. Elhangzott: 2025. március 21-én, 17 órakor a II. világháborús emlékműnél.
Köszönet érte!

„A front átvonulása Seregélyesen

80 esztendeje, 1945. március 21-én foglalták el a szovjetek végleg Seregélyest. Röviden szeretném felidézni a seregélyesi hadi eseményeket és annak következményeit.
A front magyarországi átvonulása során a vármegyék közül az egyik legsúlyosabban Fejért, a települések közül talán Seregélyest érte a legtöbb megpróbáltatás. A falu 1944. december 8-tól 1945. március 21-ig, több mint 100 napig frontvonalban feküdt. Itt megjegyezném, hogy a vármegyének voltak olyan szerencsésebb részei, ahol csak egy napig tartott a front. A háború ilyen módon történő elhúzódása mind emberéletben, mind az anyagi javak pusztulásában súlyos következményekkel járt.
Mi az oka, hogy Seregélyes ennyire a harcok fókuszába került. Seregélyes a német hadvezetés fő dunántúli védelmi állásában, a még nem teljesen kiépített Margit-vonal előterében feküdt. Az első szovjet támadás 1944. december 8-án érte a települést, a 31. szovjet gárda-lövészhadtest a délutáni órákban elfoglalta Seregélyest és Szerecsenypusztát, majd egészen Jánosmajorig nyomultak. December 9. és 19. között a szovjet hadvezetés az erők kiegyenlítődése miatt hadműveleti szünetet rendelt el, ami nem jelentette a harcok szüneteltetését. December 10-én a németek megpróbálták a szovjeteket kiszorítani Seregélyesről, eredménytelenül. A térségben ebben a tíz napban Seregélyestől nyugatra, Belsőbárándnál zajlottak heves összecsapások.
Ekkor történt egy, a falubelieket megrázó esemény. A Seregélyesen át vezetett hadifogoly magyar katonákból álló egységet a szovjetek egy parancsnokuk halála miatti megtorlásként megtizedelték. Az áldozatok között volt a seregélyesi Sallai József honvéd is. Kivégzéséről írásos emlék nem maradt fenn, viszont több visszaemlékező is egyformán mesélte el az esetet. A halotti anyakönyv tanúsága szerint Sallai József 1944. december 14-én halt meg, a halál oka fej- és szívsérülés volt. Az 1944. december 20-án meginduló szovjet offenzíva eredményeképp előbb áttörték a Margit-vonalat, majd december 23-án a megyeszékhely, Székesfehérvár is a kezükre került.
A szovjet támadás miatt meghiúsult a térségünkben tervezett Spätlese (Késői szüret) fedőnevű német hadműveletet, amelynek révén a Dunántúl elveszített keleti részét kívánták visszafoglalni. Ekkor úgy tűnt, hogy a harci cselekmények itt ezzel véget értek, hiszen a front messze eltávolodott a nagyközségtől. Hamis illúziónak bizonyult.
1945 januárjában a németek ismételten megkísérelték visszafoglalni az elvesztett területeket. A Konrad-III hadművelet keretében, 1945. január 21-én visszafoglalták Székesfehérvárt, másnap Seregélyes is a kezükre került. A németek Adonynál és Dunapentelénél a Dunát is elérték, azonban a január 26-án meginduló szovjet ellentámadás fokozatosan visszavette ezeket a foglalásokat. A hátráló német III. és IV. SS páncéloshadtestek a Káloz‒Seregélyes‒Dinnyés vonalra hátráltak, makacs védelmi harcot folytattak. Ennek ellenére Seregélyes február 6-án ismét szovjet kézre került, azonban másnap az 1. német páncéloshadosztály visszafoglalta a nagyközséget és felrobbantották a vasúti hidat. A szovjetek rövidesen ismételten birtokba vették Seregélyest és a heves harcokat követően védelmi állásokat építettek ki, hogy felkészüljenek a márciusra tervezett bécsi támadó hadműveletre. A németek szintén nagyszabású hadműveletet készítettek elő, amely a Frühlingserwachen (Tavasz ébredése) fedőnevet kapta. A második világháború utolsó német kezdeményezésű offenzívája 1945. március 6-án hajnali négy órakor indult meg, a Börgönd és Belsőbáránd közötti frontszakaszt teljesen áttörték és a fő csapást Seregélyes irányában hajtották végre.
Mindez akkor, amikor a Vörös Hadsereg már az Odera partján állt, mintegy 70 kilométerre Berlintől. Rövid, de heves küzdelem után reggel 8 óra 15 perc körül a németek elfoglalták a nagyközség középső és északi részét, a déli órákban már Szerecsenypuszta is a kezükön volt, viszont a Pálinkaháza elleni első támadás eredménytelen maradt. A nap végére súlyos harcok árán Seregélyes déli része is a németek birtokába jutott, kivéve a temető maradt szovjet kézen. Utóbbit csak március 8-án tudták a támadók elfoglalni.
A németek helyzetét nehezítette az olvadás, ami miatt a nehézharckocsik megsüllyedtek, tevékenységük ezért a szilárd utakra korlátozódott. A seregélyesi hidak helyreállítása kulcsfontosságú volt a németek számára, azonban mindezt folyamatos szovjet bombázások közepette kellett teljesíteniük. A szovjetek több lépcsős, mélységi védelmet építettek ki az utakon. Szőlőhegyet a teljes Frühlingserwachen hadművelet alatt nem tudták elfoglalni. A frontvonal Seregélyes és Szőlőhegy között húzódott folyamatos harcokkal, a további hadműveleti szakaszokon a német erőfeszítések ellenére csak Gárdonyig és Zichyújfaluig nyomultak előre. A front tehát nem távolodott el a helységtől, a légi tevékenység és a belövések a következő napokban is folyamatos veszélyt jelentett az itt élőkre.
A folyamatos, felőrlő szovjet védekezés hatására a német támadás március idusára kifulladt, 1945. március 16-án megindult a Vörös Hadsereg bécsi hadjárata. A támadás első napjaiban a németek Seregélyes körzetében eredményesen védekeztek, azonban a növekvő nyomás és a bekerítés veszélye miatt március 20-ára virradóra kivonták Seregélyesről a 9. SS páncéloshadosztályt, majd estére az 1. páncéloshadosztályt is, március 21. hajnalán a déli arcvonalat is feladni kényszerültek. Március 20-án előbb Seregélyes északi körzete, március 21-én a teljes falu végleg szovjet kézre került. Ezzel itt helyben véget értek a harcok."