80 éve történt… és ami utána maradt

„80 esztendeje, advent idején karácsonyra, a bizonytalanságra, a borzalomra készültek.
Régóta tudták, hogy ideér a front, csak az időpont volt kérdéses. Sokáig hittek benne, hogy valami csoda folytán előbb véget ér a háború és Seregélyes megússza a világégés poklát, de december elején már bizonyossá vált, hogy nem. Biztossá vált, hogy átsöpör rajtunk a történelem.
Ma már szinte semmit sem tudunk a seregélyesi eseményekről.”

Az elmúlt 15 hétben minden hétfőn így kezdődött rövid visszaemlékezésünk a második világháború helyi eseményeire. A front 1945. március 21.én végleg elhagyta falunkat. De mi maradt utána? Erre majd a jövő héten próbálunk választ adni.
Most rövid összefoglalóként Bödő István levéltár-igazgató megemlékező beszédének második felét adjuk közre. Elhangzott: 2025. március 21-én, 17 órakor a II. világháborús emlékműnél. Köszönet érte!
De nézzük meg, milyen következményekkel járt a front Seregélyesen.
A front mintegy száz napja alatt Seregélyes dokumentáltan összesen hétszer cserélt gazdát, azonban az események átélői közül többen ennél is magasabb számra emlékeztek vissza, ami a harcoknak a településen belüli hullámzására utal. A háború során a falu lakói közül helyben 220 áldozatot anyakönyveztek, vélhetően az áldozatok száma ennél jóval magasabb, a visszaemlékezések alapján 340 körül lehet, de például Kelényi Ottó római katolikus adminisztrátor 1945. augusztusi feljegyzése szerint több mint 400 seregélyesi áldozat volt. Az áldozatok között tartjuk számon a hősi halált halt katonákat, a polgárokat, valamint a holokauszt áldozatául esett helyi zsidó közösség tagjait. Gyakorlatilag nem volt olyan család, amely valamelyik hozzátartozóját ne gyászolta volna. Az áldozatok mellett meg kell emlékeznünk azokról a seregélyesi nőkről, akiket a szovjet katonák megbecstelenítettek, s a történteket életük végéig magukba zárva őrizték.
A hadviselő felek Seregélyes környékén mindvégig aktív légi tevékenységet folytattak, amit igazolnak a napjainkban is előkerülő, fel nem robbant bombák, a nagyközség határában lezuhant bombázók.
Rendkívül súlyos károk érték az épületeket, a nagyközségben lévő 857 lakóházból 257 teljesen romba dőlt, összesen 510 ház több mint ötven százalékban károsodott, mindössze nyolcvan ház maradt éppen. A középületek sem mutattak jobb képet, a községháza használhatatlan állapotba került, az irattár és a könyvtár megsemmisült, az egészségház és az óvoda teljesen leégett. A két felekezeti iskola szintén súlyosan megrongálódott. A templomok közül a katolikus tornya és tetőzete erősen megsérült, de az épület használható állapotban maradt, a református templomból viszont csak a négy fal maradt meg. A plébániát 80 százalékos kár érte, valamint elpusztult a malom épülete is.
Az élet újrakezdését tovább nehezítette a gazdasági eszközök szinte teljes megsemmisülése, a háború előtti állatállomány töredéke maradt csak meg. A földek jelentős részét az aknák, fel nem robbant lövedékek miatt nem lehetett megművelni, az egész határ tele volt lövészárkokkal és tankcsapdákkal. 1945-ben az előző évi vetésterület mindössze 29 százalékát tudták elvetni. Ilyen körülmények között kellett az elgyötört lakosságnak a gyakorlatilag elpusztult településüket újjáépíteni.
1945. március 21. mérföldkő Seregélyes történetében, jelképezi a régi világ pusztulását, a háborús megpróbáltatások végét és az újrakezdés reményét.