Seregélyesen különös hangsúlya van annak, amikor a hegymászásról, a túrázásról esik szó. Hosszú évek hagyományaként az általános iskolában minden évben a kéktúrázásról szerveznek vetélkedőt, a döntőkön pedig szívesen segédkezik az iskola és a diákok régi barátja, Kollár Lajos hegymászó, Erőss Zsolt tragikus expedíciójának csapatvezetője. Zsolt alakját emlékhely idézi fel az intézmény udvarán, kedden késő délután pedig feleségét, Sterczer Hildát és a róla szóló, sikeres filmet ihlető riportkönyv szerzőjét, Révész Szilviát láttuk vendégül egy beszélgetés keretében.
„De magának le kell jönnie a hegyről!” – hangzik el a mondat a Magasságok és mélységek című filmben. Az a hegy már a gyászt, az azt követő fájdalmat és a kongó ürességet jelképezte, amit Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda érzett, miután férje, a Mount Everest első magyar meghódítója 2013 májusában társával, Kiss Péterrel együtt 45 évesen eltűnt a Himalájában. Bár még sokan reménykedtek, Hilda rövidesen bejelentette: Erőss Zsolt minden bizonnyal meghalt a Kancsendzöngán, keresni hiábavaló, azon a ponton nem lehet mit tenni, felesleges az újabb mentőexpedíciók szervezése. Mindkettejük holtteste azóta is a hegyen fekszik.
A székely sportember tíz alkalommal hódított meg nyolcezer méter feletti csúcsot – 2010-es balesetét követően két alkalommal műlábbal –, így minden idők legeredményesebb magyar hegymászója lett. Első egész estés filmjében Csoma Sándor, nemzetközi fesztiválon díjazott rövidfilmek rendezője a megtörtént eseményeket Zsolt feleségének a szemszögéből ábrázolta. A tavaly szeptembere óta nagy sikerrel vetített alkotást – amely éppen attól nagyszerű és más, mert nem egy, a heroikus hegymászó- vagy sportfilmek közül –, jelentős részben a Velencén élő Révész Szilvia „A Hópárduc felesége, életem Erőss Zsolttal” című riportkönyve ihlette.
A főszereplő, Sterczer Hilda is Fejér vármegyei. „Körbeér minden, és összefonódnak a dolgok”, jegyezte meg erről korábban a feol.hu-nak Révész Szilvia. A film az utolsó expedíciót és az azt követő fél évet, a gyászmunka első időszakát dolgozza fel. Szilvia a történetet azért tartja értékesnek, mert bemutatja, hogy Hilda a hihetetlen trauma hatására egy erősebb, önmagát mélyebben ismerő emberré vált. Átélte a hit krízisét is, hiszen hívő emberként érte a veszteség, és nem értette, Isten miért engedte, ami történt, miért nem hallgatta meg az imáját?
Csoma Sándort, a rendezőt már a könyvtől függetlenül érdekelte Erőss Zsolt élete és gondolt arra, hogy róla készíti el az első játékfilmjét. Olyannyira, hogy elment Nepálba és egyedül felmászott az alaptáborig, tehát készült erre a feladatra. De még nem érezte, merre vezet az ő útja. Aztán az édesanyja a kezébe nyomta Szilvia riportkönyvét, és miután végzett az oldalakkal, úgy érezte, megvan a hiányzó láncszem: Zsolt története Hilda szemszögéből. A következő napon betért egy budai élelmiszerboltba, ahol szembetalálkozott Hildával: ezt megerősítésnek, jelnek tekintette, mert ilyesmi nem eshet meg véletlenül. Odalépett hozzá, megszólította, és felvetette, hogy megfilmesíti élete drámáját. Aztán kölcsönös lett a bizalom, Sándor ugyanúgy meghívást kapott a feladathoz, mint korábban Szilvia.
Sterczer Hilda szülei pátkaiak, ő pedig a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában érettségizett le, később, a diploma megszerzése után Isztiméren kezdett tanítani. Egy internetes társkereső oldalon akadt össze Zsolttal 2006-ban, akkor már túrázott és hegyet is mászott. Egyébként – ahogyan azt kedden Seregélyesen felidézte –, kéktúrázni is isztiméri éveiben, a diákokkal kezdett el. Az egyik ilyen túrán találkozott egy hegymászóval, aki rábeszélte, hogy komolyabb hegyeken is próbálkozzon. Ott, az internetes levelezés során azt írta vissza Zsoltnak, hogy nagyszerű, de tudja, ki az az Erőss Zsolt, ha be akarja ugratni, nyugodtan felfedheti magát. Fontos volt az a találkozás, mert tudták róla a mászók, hogy ügyes, de Zsolttal együtt aztán még három nyolcezres csúcsot hódított meg.
Hilda hitvalló keresztény, pedagógus, édesanya és most már ismét feleség.
„Amikor Zsolt meghalt, a sokkhatás jött először. A legerősebb érzés leginkább az volt, hogy túl kell élnem. Amikor fent voltam vele a hegyen, az hajtott, hogy le kell jönni, mert túl kell élni. Ugyanezt éreztem az elvesztésekor: nem tudom hogyan, de meg kell tennem. A könyv és a film olyan szempontból könnyebbséget hozott, hogy végig kellett gondolnom, érthetővé kellett tennem mások számára mindazt, amit átéltem. Nem az tépi fel a sebeket, amikor erről beszélek, hanem az évforduló május 21-én. Amikor virágzik az akác. Ha reményt tudok adni azoknak, akik életüknek nehéz szakaszában vannak, gyászolnak, akkor már van értelme, hogy mások is megismerjék a történetemet. Azt szerettem volna, hogy lássák az emberek, akik még keresik Istent: valahogyan határtalan és mellettünk van a legnagyobb bajban is, vele túl lehet élni a legrosszabbon, el lehet érni, hogy az apró, összetört cserepekből egy új és ép mozaikot rakjunk ki.”
Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója felidézte: tíz éve, 2013 januárjában már másodszor járt náluk előadást tartani Erőss Zsolt. Akkor azt ígérte, rövidesen visszatér, mert meg akarja osztani ötleteit, elképzeléseit az intézménnyel való további együttműködéssel kapcsolatban, ráadásul a tervezett új expedíció élményeiről is beszélni szeretne a fiatalokkal. Májusban döbbenten hallották a tragédiáról szóló híreket. A diákok kezdeményezték egy emlékhely elkészítését, amely tisztelettel idézi a kiváló, szeretett sportember emlékét az intézmény udvarán. De másként is őrzik az alakját: a Határtalanul program keretében látogatást terveznek Székelyföldre, rövidesen Erőss Zsolt életének egykori állomásait keresik majd fel.
Forrás: feol.hu
A tanév rendje
Csengetési rend
Időpont foglalás fogadóórára
Elérhetőségek
Gólyafészek - Kamerakép
Digitális órarend
