A Magyar költészet napja

A húsvéti szünet miatt idén nem József Attila születésnapján, hanem a

rákövetkező napon, április 12-én ünnepeltük a magyar költészet napját.

„Költő vagyok-mit érdekelne engem a költészet maga?” - kezdte Ars poetica

Németh Andornak című versét József Attila, aki nem tudhatta, hogy

születésének napja egykor a költészet napjává válik. Azért határozott

véleménye volt a költészet mivoltáról: „A dolgok változnak. A vers örök.”

A nyolcadik évfolyam nem József Attila megpróbáltatásokban bővelkedő életét

elevenítette fel, hanem, életművének néhány kisdiákok számára is közérthető

művét tolmácsolta diáktársainak. Elhangzott József Attila 11évesen írt első verse a Kedves Jocó, a mindenki által

ismert Mama, s reméljük a tavaszt előcsalogató Tavasz van! Gyönyörű! című

versek.

A nyolcadikos diákok közösen mondták el József Attila utolsó születésnapjára,

1937. április 11-ére írt Születésnapomra című költeményt.

Az iskola udvarán majd 400 gyermek szavalta az Altatót.

Az ünnepség zárásaként a Vajda János szavalóversenyen eredményesen

szereplő két tanulónk Takács Odett 2.a és Záha Benjámin Zénó 3.b osztályos

tanulók szavalatát hallgathattuk meg.

Az iskola udvarán költészet napi meglepetés várta az alsós évfolyamokat. József

Attila versrészletek mellé készíthettek aszfaltrajzokat.

Ezen a napon hirdettük meg ismét a tavalyi tanévben nagy sikert aratott

költészeti versenyünket. A várakozást felülmúlva számtalan diákunk osztotta

meg velünk saját költeményét. Az aulában a költészet napi dekoráció mellett

így a gyerekek alkotásai is helyet kaptak József Attila, Ady Endre, Arany János,

Petőfi Sándor és a többi neves poéta kötete mellett. Iskolatársaik a héten

olvasgathatják verseiket, s szavazhatnak az általuk legsikerültebbnek tartott

alkotásokra. József Attila-idézet helyett az esemény zárásaként egy diákunk

néhány sora álljon:

Csak várok, hogy dallamot szüljön a csend,

Mert a lelkemben nincs meg már a rend.

Mert úgysem értenéd, mit érzek itt bent.