Az őszi szünet utáni első tanítási napon iskolánk is tiszteletét tette a református gyülekezet udvarán lévő kopjafánál, és a reformáció emlékére egy rövid megemlékezést tartottunk.
A reformáció azért fontos számunkra, mert megújult és megváltozott az egyház. A változás a mai napig tart. Hol ilyen, hol olyan az egyház helyzete, de hiszem, hogy egy biztos pont mindig van benne, az pedig az Úr Isten. Ő mindig minden napunkban ott van velünk, és hol dorgálva, hol kegyelmesen vezet bennünket. Az alkalom végén az osztályok képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait.
Végezetül álljon itt egy vers:
Schvalm Rózsa: Mindenütt jelenvaló
Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.
Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.
Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.
Érzem szerető gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.
Nem változol, mindig ugyanaz Vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló Vagy,
nem hagyod magára világodat.
Soczó- Horváth Judit