Adventi hangverseny iskolánkban

Mogyorósi Gyöngyi művészetitagozat-vezető ünnepi gondolatai a december 11-én megrendezett adventi hangversenyről:

"Mindössze néhány évtizede volt, amikor ádvent és karácsony eljöttével az emberek nem úgy ünnepeltek, hogy fényárban úszott az egész ország és reklámok garmadája hívta fel a figyelmet az ajándékok választékára.
Az ünnep elsősorban a lelkekben ragyogott fel. A fényt, az ádventi fénykoszorún és karácsonykor a fenyőfákon, a nyugodt, békés lángú gyertya adta, amely az emberek szívét melegséggel és örömmel töltötte meg.
A gyertya Krisztus szimbólumát jelentette az embereknek azzal, ahogyan megsemmisül miközben fényt és meleget ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. Régen nem volt lehetőségük az embereknek drága, a valódi igényeket felülmúló, sokszor felesleges ajándékokkal meglepni
egymást. Nem kötelezték el magukat bankoknak azért, hogy drága ajándékokat vásároljanak. Nem is volt erre szükségük, mert egyszerű ajándékaikat a legszebbel, a szívből fakadó szeretettel csomagolták. A fenyőfát dióval, almával, mézeskaláccsal és színes papírlánccal díszítették fel, mely talán nagyobb örömet jelentett, mint ma a legdíszesebb, legpazarabb fenyőfa.
Megváltozott a világunk. A jólét magával hozta az ünnep változását is. Drága ajándékok, pazar lakomák, utazások, - de egy sem pótolja azt, amiről a karácsony szól. A feltétel nélküli szeretetet.
Újra itt van karácsony szent ünnepe. A kis Jézus születésének napjára igyekszik mindenki lelkileg is felkészülni. Ahogy egyre több gyertya ég az adventi koszorún, úgy él szívünkben a vágyakozás az igaz szeretet megízlelésére. Nem baj, ha ilyenkor végig tudjuk gondolni az elmúlt év eseményeit és még hálát is tudunk adni a mi Teremtőnknek, hogy a jó dolgok mellett a kevésbé jókat, sőt a nagyon rosszakat is volt erőnk elhordozni.
Az életünk nem könnyű, a világban élni állandó harcot jelent a létünk. Igyekezzünk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, adni a szeretetet, mert minél többet adunk, Atyánk annál inkább tölti belénk, kifogyhatatlanul és eltékozolhatatlanul. Tudom, sok a gond, a megoldhatatlannak látszó helyzet, de Isten megoldást kínált fel mindannyiunknak akkor, amikor elküldte hozzánk Egyszülöttjét. Mert mi nem azért születtünk, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy életünk legyen.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz Őbenne örök élete legyen.” (János 3, 16-17)
Olyan jó lenne, ha egész évben éreznénk ennek az ünnepnek a melegét, megtartó erejét. Nézem az adventi gyertya 2 lángját és arra gondolok: milyen nagyszerű az életem!
Mennyi érték van körülöttem! Családom, kollégák, tanítványok, barátok! Van mit ennem, van meleg otthonom, van mit felvennem magamra, ha fázom. Béke van!
A gyerekeink iskolába járnak, tanulhatnak, gondos tanárok egyengetik lépéseiket.
Óvják, vigyázzák őket.
Munka, hivatás- megannyi örömöm van. S mindenki életében sok- sok öröm lakozik.
Csak észre kell vennünk!
A muzsikáló gyerekek dallamai alatt, a bibliai és karácsonyi idézeteket olvasgatva gondoljunk arra, hogy szép az életünk. Sok az örömünk.
Hálásak lehetünk Istennek, hogy mindez megadatik nekünk!"

2024. dec. 11.
Mogyorósi Gyöngyi
műv.tag. vezető
Fotó: Dravecz Dávid