Most alszom én is egy kicsit, pihenek...
Ablakaim -számtalan- lehunyt szemek.
Ajtóm zárva, kapumat sorompó vigyázza,
A padok üresen állnak most vigyázzba...
Csendesen alszom, sajnos nem zavar senki,
Ennek ilyenkor máshogy kellene lenni,
Csak a szél lengeti lustán a hintát,
Még a szélkakas sem hiszi amit lát...
Álmodom...
Álmomban újra nyitva az ajtó,
A kapun tódul a gyereksereg,
A folyosón akkora zaj van,
hogy az ablak is beleremeg.
A padokban tanulók ülnek,
A termekben igazi óra:
Tanító néni és bácsi nevel a szépre,
a jóra...
Igen, ez most még álom...
De igazán szívemből várom,
Hogy újra igaz legyen!
Addig is szunnyadok csendben,
S várom, hogy minden rendben...
Rendben legyen!