Egy hét az Őrség vendégmarasztaló sarában

Több mint 30 éve, augusztus első hete a földrajz (kéktúrás) tábor időpontja. Eddig mindenféle időjárásban volt részünk, csak olyanban nem, mint az idén. Gyakorlatilag öt napon keresztül esett az eső, ami komoly áradásokat, problémákat okozott a Rába és a Mura vidékén. Szerencsére minket ez nem érintett, viszont megtapasztalhattuk, milyen is az Őrség felázott agyagos talaja, vagyis a vendégmarasztaló sár. Nagy élmény volt!

Idén Bajánsenye volt táborunk központja, ahol Ferincz Gyuláné tagintézmény-vezető segítségével a református iskolában kaptunk kényelmes szállást. (A kényelmes azt jelenti, hogy továbbra is a földön alszunk, magunk gondoskodunk ételeinkről és szállásunk tisztaságáról is, viszont az egész épületet a rendelkezésünkre bocsátották.) Az alig 500 fős településen nagy szeretettel fogadtak bennünket. Györke Gyula polgármester úr több alkalommal is felkeresett bennünket. Személyesen mutatta meg a falu méltán híres helytörténeti gyűjteményét. Meghívott bennünket a falu családi napjára is, ahol az előadások után fergeteges táncházban vett részt a csapat táncosabb lábú része. Szakál Anikó lelkipásztor is nagy szeretettel várt bennünket. Megmutatta a felújítás alatt álló templomot, majd sok érdekes dolgot mesélt gyülekezetének történetéről.

Az időjárás miatt túráink egy része elmaradt, de azért volt részünk (az egyetlen esőmentes, de már sáros napon) 20 kilométernél hosszabb túrában is. Gyalog és autóbusszal azért sikerült bebarangolni az Őrség nagy részét. Főleg a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útjain jártunk, de felkerestük az országhatáron végighaladó Vasfüggöny túrautat is. Egy szívhez szóló idegenvezetés kíséretében megtekintettük az őriszentpéteri Vadászati kiállítást. Felkerestünk két Árpád-kori templomot is (Őriszentpéteren a Szent Péter templomot, valamint a „Fény templomát” – Szentháromság templom - Veleméren).

Meglátogattuk az országos hírű pityerszeri skanzent és felkerestük az Őrségi Nemzeti Park Lengyelországból betelepített európai bölényeit is. Gödörházán a haranglábak rejtelmeivel ismerkedtünk meg. Megismertünk régi mesterségeket is. Magyarszombatfán két fazekas programunk is volt, sőt a bátrabbak – a csapat ifjabb tagjai – korongoztak is. Ellátogattunk egy gyertyaöntő és –faragó műhelybe és felkerestünk egy olajütő házaspárt is. Ez utóbbi helyen természetesen mi is készítettünk tökmagolajat. Nemcsak bejártuk, de meg is kóstoltuk az Őrséget. Kercaszomoron langallóztunk és őrségi kerek perecet készítettünk. Szalafőn hajdinagombócos vargányalevest és dödöllét ettünk, valamint 8-féle olajat kóstoltunk. Templomszeren a kecskesajttal ismerkedtünk, Magyarszombatfán pedig réteseztünk egyet. A bajánsenyei családi napon pedig bográcsos vadgulyásban és vadpörköltben volt részünk, a hazautazás előtt pedig egy senyei étterem látott el bőséges ebéddel bennünket.

Azt hiszem, a tábor 37 lakója nevében is mondhatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Ahhoz, hogy táborunk jól sikerüljön, rengeteg segítséget kaptunk a bajánsenyei ismerős és ismeretlen emberektől is, de elkelt a szülői segítség is. Ez főleg „nasi-utánpótlásban”, vagyis rengeteg sütiben, főzni való kukoricában és üdítőkben nyilvánult meg, de több szülő a fuvarozásban, csomagszállításban is nagy szerepet vállalt. Köszönjük az önzetlen segítséget!

Végül ne felejtsük el, hogy a jó hangulat, a kellemes élmények legfőbb forrása az összetartó tábori csapat. Köszönet mindenki teljesítményéért, a közösségért, a táborért végzett munkájáért!

Jövőre folytatjuk!

Sajtos József

2023. Kisasszony hava