Fenntartónk alapítójára emlékeztünk

Szenczy Sándorra, baptista lelkipásztorra, misszionáriusra, a Baptista Szeretetszolgálat alapítójára és első elnökére emlékeztünk.

Iskolánk neve: Seregélyesi Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola. Fenntartója a Baptista Szeretetszolgálat. Szenczy Sándor tehát a fenntartónk alapítója volt. A nagyobbak és a felnőttek számára ismerősnek cseng a neve. Bevallom én nem találkoztam vele személyesen, és így nehéz szavakba önteni ki, és milyen ember volt ő. Ezért egyik legjobb barátjának bejegyzését hívtam segítségül. Vujity Trvtko riporter neve talán ismerősen cseng. Hadd idézzek tőle.

Szenczy Sándor született: 1965. április 6-án, elhunyt: 2022. május 20-án

„Pár órával ezelőtt, magyar idő szerint szombaton hajnalban, itt, az Egyesült Államokban Szenczy Sándor lelkipásztor, a Baptista Szeretetszolgálat emeritus elnöke megtért Istenhez, akiben a legjobban hitt, s elköltözött oda, ahová már a földi létben is tartozott. Jóságával és szeretetével Ő ezen a világon is a Mennyország lakója volt. A földi Mennyországé. Mert Sándor maga volt a megtestesült jóság és szeretet. Ő volt az EMBER, aki mindig ki tudta mondani azt a szót, hogy „SZERETLEK”; és Ő volt az, aki szavakkal leírhatatlan erőt és bátorítást adott a szenvedőknek. Eddig tartott a testi erő, elköltözött hát a lélek vándora; ám szívének szeretete ott ragyog mindazokban, akiket valaha erősített, megsegített.
Hadd lépjek ki egy pillanatra a gyász keserűségéből, a búcsú fájdalmából. Két évvel ezelőtt a Csendes-óceán hatalmas vize mellett, Nanakuli partján sétáltam, amikor vidám forgatagra lettem figyelmes. A parton sátor emelkedett, az asztalok ételektől roskadoztak, a népes társaság egyenpólót viselt, az asztalfőn polinéz zenekar játszott,a sokaság az ukulele hangaira táncolt.
Az egyenpólókról ugyanannak az embernek a szemei mosolyogtak le rám. Odaléptem a forgataghoz.
-Ünnepeltek? - kérdeztem egy testesebb polinéz férfit. Azt azonnal láttam, hogy nem ballagási ünnepségen vagyok, s nem is diplomaosztót ülnek, hiszen a képen az ember jóval idősebb volt egy iskolásnál.
-Igen, ünnepelünk! – húzta széles mosolyra a száját a hatalmas termetű, göndör hajú ember, hatalmasat kortyolva a koktélos poharából.
-Születésnap, esküvő? - érdeklődtem tovább.
-NEM, temetésen vagyunk! – válaszolta az idegen, s megfagyott tekintetemet látva azonnal magyarázatba kezdett.
-Ő volt a mi nagy Ohanánk, vagyis a családunk feje. Isten most magához szólította. Hamarosan az óceánba szórjuk hamvait, ám addig is, akkor is, és azután is ünnepeljük őt, mert boldogok vagyunk, hogy ismerhettük, szerethettük, s hálásak vagyunk azért, hogy taníthatott minket. Büszkék vagyunk, hogy vele lehettünk, így most megünnepeljük az életét.”
Ilyen gondolatai lehetnek az embernek Szenczy Sándorral kapcsolatban is. „Hiszen utolsó gondolatai között egy olyan tanítás áll, amely örökre szívem és lelkem része, hitem oszlopa lesz.
Sándor beszélni kezdett. Mesélt és tanított, bátorított és erőt adott ez a testében gyenge, szellemében sosem erősebb EMBER!
21 perc. Kérdések nélkül ennyit beszélt az én Barátom. De igazából nem is beszéd, nem is mesélés, hanem a legszentebb tanítás volt ez arról, hogy elveszíthetjük mindenünket: állásunkat, házunkat, pénzünket és még az egészségünket is; ám igazán nagy bajban csak akkor vagyunk, ha a hitünket veszítjük el. Szenczy Sándor pedig sem jóban sem rosszban, sem egészségében, sem betegségében nem veszítette el Istenbe, a szeretetbe és az ölelés hatalmába vetett hitét. Képes volt arra, amire csak a legnagyobbak képesek: testi gyengeségében volt lelkében a legerősebb!”

A legutolsó mondata így szólt:
„Nincs az a rövid idő az ember életében, amely alatt ne érné meg kimondani azt az egyetlen szót, hogy SZERETLEK!”
Tehát, mint mondtam, nem találkoztam vele személyesen, nem ismerem, csak könyvekből, videókból, riportokból. De egyet tudok: utolsó mondatával teljesen tudok azonosulni. Nincs annál fontosabb, mint hogy kimondjuk azt a szót: Szeretlek!
Amit megértettem vele kapcsolatban, az az Istenbe vetett hit fontossága. Az Istenhez való imádság fontossága. Emlékezünk, de ne szomorúak legyünk, hanem reménykedőek, és bízzuk rá mi is magunkat Istenre. Nemcsak emélkezünk, hanem imanapunk is van. Ez egy rendhagyó imanap, hiszen több napig is el fog tartani. Nem, nem fogunk több napon át az iskolában ülni, és imádkozni, hanem az alsós és felsős aulában is egy rendhagyó imafalat készítettünk elő számotokra. Színes szalagokat kötözhettek ti is az imafalra. Buzdítalak is erre benneteket és kollégáimat is. Te mi az ami miatt imádkoznál Istenhez? Egészségért, békéért, szeretetért, családért, iskolánkért, Földünkért? Keresd ki a megfelelő színű szalagot, és kösd fel az imafalra! Legyenek áldott napjaitok! Ezért imádkozzunk közösen!
Drága Mennyi Atyánk!
Hálát adunk Szenczy Sándor példamutató életéért. Hálát adunk az életért, a minket körülvevő világért, amiben -megvalljuk-nem mindig látjuk meg a csodát. Hálát adunk egymásért, családjainkért, iskolánkért, a Szeretetszolgálatért.
Köszönjük neked azt is, hogy hálát adhatunk! Ámen

Soczó-Horváth Judit