Hadik Jánosra, a Magyar Királyság 22. miniszterelnökére emlékeztünk. A gróf kinevezésének 100. évfordulója alkalmából 2018-ban avatott emléktáblát Seregélyes önkormányzata.
Az egykori miniszterelnök, Hadik János gróf 1863-ban született a mai Szlovákiában lévő Pálócon. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, utána a bécsújhelyi katonai akadémián tanult, majd hadnagyként lépett be az osztrák–magyar hadseregbe és a 10-es huszárokhoz került. Seregélyesen vette feleségül Zichy Alexandra grófnőt, házasságukból négy gyermeke született. A Wekerle-kormány belügyminisztériumi államtitkára volt, kivette részét a törvényalkotásból, hogy aztán még inkább a politikai hullámverésben találja magát: 1918. október 29-én, a forradalmi mozgalmak előretörésének megakadályozásáért Habsburg József főherceg nem Károlyit, hanem Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnökké. A posztot másnap át is vette, ám Budapesten tüntetés kezdődött, amely felkelésbe csapott át. Az események miatt Hadik október 31-én hajnalban megbízatását visszaadta, így miniszterelnökként lényegében csak egy napig – pontosabban 17 órán át – gyakorolta jogkörét.
Győzött az „őszirózsásnak” nevezett forradalom és Károlyi lett a miniszterelnöknek. Ezzel kezdődött meg az ország mélyrepülése, és személyesen Hadiké is, aki a Tanácsköztársaság idején a fehérvári fogházban raboskodott, de két hét után a seregélyesieknek és saját alkalmazottainak a követelésére elengedték. Ezután főként gazdasági ügyekkel, például a herendi porcelángyártással és dohánytermesztéssel foglalkozott, s egy gyűlésen kapott tüdőgyulladást, amely végzetesnek bizonyult: a gróf 1933 decemberében hunyt el.