Határtalanul: csodák Erdélyben

Iskolánk 7. évfolyamos diákjai 2026. május 5-9. között Erdélybe utazhattak. A HAT-KP-1-2025/1-000138 számú pályázat - A nyelv, a kultúra, az emlékek összekötnek bennünket. Nincs határ, ami elválaszthat. Történelmi, irodalmi, természeti kincseink nyomában Erdélyben- elbírálása után intézményünk 6 558 700 Ft támogatásban részesült.
Az utazást hosszas előkészítő szakasz előzte meg. A tanulók előkészítő órákon vettek részt, a trianoni békeszerződésről tanult ismeretek felelevenítésével, a határon kívül rekedt magyarság helyzetével foglalkoztak. Megtekintették a várpalotai Trianon Múzeum kiállítását. Rendhagyó énekórán a Székely himnuszt és az út tematikájához illeszkedő 48-as dalokat énekeltek. Földrajzi és irodalmi témájú órákon Erdély természeti kincseivel , irodalmi vonatkozásaival ismerkedtek. A tanulók kisebb csoportokban a helyszínek, programok alapján kiselőadással készültek a faliújságon ismertetőket helyeztek el. Felkészültek az aradi vértanúk emlékművénél tartandó megemlékezésre. Informatikaórán egy feladatválogatás megoldásával készültek az Okosdoboz feladatai révén. A Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár használatával digitálisan is bebarangolhatták a pályázat során érintett településeket.

1. nap
Május 5-én korán reggel indultunk Nagyszalontára az Arany János Múzeumba. A Csonka-toronyban idegenvezető kíséretében megtekintettük az Arany-relikviákat. Nagyváradi sétánk során megnéztük a Szent László- székesegyházat, a Szent László-szobrot, a Holdas-templomot, a Fekete Sas Palotát és a Városházát; stílusjegyeket keresve az épületeken. Felelevenítettük Szent Lászlóról tanultakat, s fotózkodtunk a Holnaposok szoborcsoportjánál. Királyhágón rövid megállót tettünk, gyönyörködtünk az elénk táruló látványban. Körösfőn a református templom és Vasvári kopjafája volt úti célunk. Estére Torockóra értünk, ahol meleg szeretettel és finom vacsorával várták a vendéglátók a gyerekeket.

2. nap

Május 6-án a Tordai sóbányába látogattunk. Idegenvezetőnk bemutatta a bánya hajdani működését, s elkalauzolt bennünket a tárnákba. Kipróbálhattuk a bánya akusztikáját is. A só szót kiabáltuk közösen, s számtalanszor visszhangozta a bánya. A Rudolf-tárnába rengeteg lépcsőn jutottunk le, itt kedvünkre szórakozhattunk. Volt aki biliárdozott, golfozott, de a csoport egy része lelépcsőzött a Mária Terézia tárnába- a bánya legmélyebb részébe- a bányató környékezte kis szigetre. A sóbánya után Kolozsvár főterén folytattuk programunkat, koszorút helyeztünk el a Mátyás-szobornál, majd a Szent Mihály–templom megtekintése után felkerestük Mátyás király szülőházát. A sóbánya mélyéről a Tordai -hasadék magaslataihoz vezetett utunk, ahol a felszínen is szembesülhettünk a vidék egyedülálló természeti képződményeivel. Sziklákon kapaszkodva, függőhidakon átkelve jutottunk a hasadék legmagasabb pontjára, majd ereszkedtünk vissza a drótkötelek segítségével. Este meglátogatjuk a torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthon lakóit, átadtuk iskolánk adományát. Az otthon vezetője kalauzolt bennünket, bepillantást nyerhettünk az otthon lakóinak mindennapjaiba. Találkozhattunk az otthonban lakó gyerekekkel, akik szívesen elegyedtek szóba diákjainkkal, mutatták meg a konyhakertjüket, állataikat.

3. nap

Kirándulásunk 3. napján túrát tettünk az ámulatba ejtő Székelykőre. Reggeli után együtt indult a csapat a hegytetőre. A csúcsra 25 legbátrabb és legkitartóbb diák jutott fel. Csoportunk másik fele visszafordult, s elsétált a Kárpát-medence legöregebb, 1668-ban épült házához és a vízimalomhoz; majd finom falatokat készített a hegymászóknak.
Tovább utazunk Nagyenyedre, ahol elsétálunk a Bethlen Kollégium épületéhez. Megtekintettük az enyedi diákok emlékművét, koszorúzás után felelevenítettük Jókai Mór elbeszélését a Rákóczi-szabadságharc alatt történtekről. Koszorúzással emlékezünk az 1849 januári vérengzés magyar áldozataira is. Gyulafehérváron a Szent Mihály-székesegyházat tekintettük meg, Hunyadi János síremlékénél koszorút helyezünk el, s Hunyadi történelmi jelentőségét méltattuk. Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regénye és történelmi ismereteink alapján János Zsigmondra és Izabella királynőre emlékeztünk.

4. nap

Május 8-án Segesvárra utaztunk, hogy idegenvezetőnk kíséretében bebarangoljuk a várnegyedet. Helyi vezetőnk érdekes történeteket mesélt a város tornyairól, az óratoronyról, a színes házakról, a Szarvas-házról, a diáklépcsőről, a leprások templomáról, az akasztottak dombjáról, a hajdani szászok életéről és a városban lakó magyar közösségről. Megmutatta Drakula házát és Petőfi Sándor szobrát is. Sajnos a fehéregyházi emlékműnél felújítási munkák zajlottak, így az Ispán-kútnál található Petőfi-szobornál emlékeztünk az 1849. július 31-e eseményeire, s a hősi halált halt költőre.
Délután Vajdahunyad várát tekinthettük meg, ahol idegenvezetőnk a Hunyadi család rejtélyes történetébe avatta be a diákokat, s vezette végig a vár termein. A kápolna, az asszonyok szobája, a kút, a lovagterem, a tornyok között számtalan lépcsőn kalauzolt bennünket. A vezetés végén a vár tömlöcébe jutottunk, ahol a korabeli börtönviszonyokkal és büntetési módszerekkel ismerkedhettünk meg.

5. nap
Kirándulásunk utolsó napján Déva felé vettük az irányt. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk, így a dévai várat csak a Magna Curia épületétől csodálhattuk meg. A felvonó nem működött, esőben a hegyi megközelítés veszélyes lett volna. A vár építéséhez kapcsolódó babona felelevenítése után a Kőmíves Kelemenné c. balladából szavaltunk részletet.
Máriaradnára már napsütésben érkeztünk, megtekintettük a kegytemplomot és a tűzvészben megmaradt kegyképet. Rövid ideig részesei lehettünk egy magyar nyelvű misének is.
Eljutottunk utolsó állomásunkra, Aradra, ahol az 1848/49-es szabadságharcot lezáró eseményre, az aradi vértanúk kivégzésére emlékeztünk. Együtt szavaltuk Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes c. versét, a Kossuth Lajos azt üzente nóta dallamára pedig koszorút helyeztünk el az 1849. október 6-án kivégzett mártírok tiszteletére.
Élményekben bővelkedő napokat tölthettünk Erdélyben, ahol személyes tapasztalatot szerezhettünk a külhoni magyarság mindennapjairól, megcsodálhattuk a trianoni határok mögé szorult természeti kincseinket és épített örökségünket.

Kovácsné Fett Ágnes - Stanicsek Szilvia