Iskolák a határon 1.

Zavaros világot élünk, határon innen és túl is. Mi maradjunk most csak „innen”. Sok mindent hallunk, sok mindent olvasunk a háború következtében kialakult menekülthelyzettel kapcsolatban. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a hírek útvesztőiben, ezért ezt most hagyjuk mindenkinek a saját vérmérsékletére, belátására. Nézzük meg a helyzetet az iskolák, óvodák oldaláról! Vajon mit jelent a menkültáradat a nevelési, oktatási intézmények részére? Legtöbbjüknek csak azt az elvi vitát, hogy mennyire „engedjük be a háborút” az iskolába. Rengeteg helyen e kérdésben is megoszlanak a vélemények. Vannak azonban olyan intézmények, ahol ez a „kérdés” nem kérdés. Most induló cikksorozatunkban olyan iskolákat, óvodákat szeretnénk bemutatni, ahol élesben zajlik a történelem, s nem érnek rá mondvacsinált, négy fal között vagy íróasztalnál kitalált problémákkal foglalkozni. Reméljük, e beszámolók rávilágítanak arra, hogy a mi iskolánk, a mi gyerekeink mennyire védett környezetben vannak, s mi mennyire nem tudjuk, nem tapasztaljuk meg a mindennapi problémákat. Elöljáróban csak annyit: minden tiszteletünk az első lépcsős iskoláké, óvodáké, kollegáké, gyerekeké, szülőké! Miért is? Álljon első példaként a tiszabecsi iskola igazgatójának a levele. Tiszabecsi iskola Baptista Szeretetszolgálat határ menti bázisa. Seregélyesiek eddig kétszer is teljesítettek itt éjszakai szolgálatot. Kérem, olvassák figyelmesen!

Sajtos József igazgató

Tisztelt Igazgató Úr!

Kedves József!

Megkaptam üzenetét, melyben elismeréssel ír iskolánkról. Megtisztelőnek érzem (érezzük), mert ez is egy olyan pozitív visszajelzés, amely megerősít abban, hogy jó úton járunk, amikor az intézményünk belső-külső környezetét megpróbáljuk egy gyermekbarát, vonzó nevelési-oktatási komplexummá varázsolni.

Ebben a mostani rendkívüli állapotban sok nehézséget kell(ett) leküzdenünk, hogy alkalmazkodjunk a kialakult helyzethez. Természetesen nem örültünk, amikor az iskolaépületünket kijelölték „Segítségpontnak”, de elfogadtuk a döntést, és minden erőnkkel azon voltunk, hogy segítsük a menekülteket, hiszen ez esetben ez a szükségállapot mindent felülírt. Az első napokban alig aludtunk valamit, hiszen a református egyház koordinálásával és önkéntesekkel kellett állni a sarat, de sikerült. Annak pedig mindannyian örültünk, hogy febr. 28-tól a Baptista Szeretetszolgálat vette át a feladatok szervezését, irányítását, mert tudtunk foglalkozni a saját feladataink átszervezésével is.

A tanítás nyilván nem állhatott meg, de szükség volt egy kis időre (3 nap igazgatói szünet), amíg megtaláltuk a megfelelő megoldást. A tanulóink két kisebb iskolaépületben és az óvodában tanulnak, itt a termeket berendeztük, tanításra alkalmas környezetet alakítottunk ki. Sajnos hátrány éri az iskolát, hiszen a két kisebb iskolaépületünk is az ún. Segítségpont területén van, amit ugyan körülvettünk kordonnal, de a gyerekeket nem engedhetjük ki az udvarra. Ez nyilván hosszabb távon nem egészséges, s annyit változtattunk, hogy az óraközi szüneteket rövidítettük, s igény szerint szerveztük meg a délutáni tanulószobás foglalkozásokat. A szülők és pedagógusok is hasonlóan látják a helyzetet. Nagyfokú a bizonytalanság, megcsappant az a fajta biztonságérzet, ami korábban természetes volt, s ez az első napokban lemérhető is volt azáltal, hogy elég sok volt a hiányzó tanuló. De rövid idő alatt sikerült eloszlatnunk sok kételyt, így normalizálódott a tanítás.

Egyébként pedig az a tapasztalatom, hogy nagyon jó az együttműködés az összes segítő között, függetlenül attól, hogy a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai vagy a református egyház önkéntesei vagy csak egyszerűen segíteni, tenni akaró emberekről van-e szó. Példás az összefogás, megmozdult az ország, a nemzet, hiszen rengeteg adományt hoztak, nagyon sokan jöttek önkéntes munkára is.

Csak remélni tudjuk, hogy ez a háború minél hamarabb véget ér, megszűnik ez a rémálom, és visszatérnek azok a szép békés napok, amelyeket most tudunk csak igazán értékelni.

Köszönjük az Önök önzetlen segítségét is, bízva a Jóisten kegyelmében kívánom, hogy békésebb körülmények között is találkozzunk majd.

Tisztelettel és köszönettel:

Borbély Péter

intézményvezető

Tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola