Ismét áskálódtunk, de nem úgy, ahogy a felnőttek világában teszik ezt oly sokan. Mi, 6. osztályos fiúk csapatépítő jelleggel ásót, lapátot ragadtunk és ifjú kubikusként, lelkesedéstől vezényelve kivonultunk az elzai Sikotai rétre, a Dinnyési-fertő peremére. Tettük mindezt a Magyar Talajtani Társaság „Az év talaja 2026” pályázati felhívása és természetesen a hétköznapi valóság megtapasztalása iránti olthatatlan vágy miatt.
Talajszelvényünket Jóska bácsi javaslatára az egykori Nádas-tó medrébe ástuk, melynek azért volt jó és kevésbé jó oldala is. Kevésbé jó oldal: bitang nehéz volt ásni. Jó oldal: közel volt a talajvíz!
A talaj iránti érdeklődésünk egy cseppet sem csökkent, a fizikai munka utáni vágy annál jobban. Egy idő után hagytuk András bácsit (Hack András, agrármérnök) és Jóska bácsit, turkálják Ők a gödör alját, mi addig a kiásott összlet fizikai állapotával, annak megmunkálhatóságával foglalkoztunk.
Valamennyiünk áldozatos, fáradtságos munkájának meg is lett az eredménye: feltört a talajvíz! Ez jó hír, mert nem kell tovább ásni! Büszkén álltuk körül kis gödröcskénket, s megfogadtuk, idén a mi talajszelvényünk nyeri el az „Év talaja 2026” címet. A kemény fizikai munkát magunkra vállaltuk. A szavazatok leheletkönnyű beküldésében viszont mindenki segítségére számítunk. A tiedre, az Önökére is! Előre is köszönjük!