Könyörgés és ima az áldozatokért

Négy évvel ezelőtt új szakaszba lépett Oroszország és Ukrajna háborúja.

A konfliktus Európa legnagyobb humanitárius válságát idézte elő a második világháború óta, milliókat kényszerítve menekülésre, hatalmas katonai és civil veszteségeket okozva.

Február 24-e azonban a seregélyesi diákok számára egy átlagos februári nap volt. Kovács Dániel baptista lelkész hálát adott azért, hogy számunkra ez a nap békében telhet: egy átlagos keddi napot tölthetünk az iskolában, és amikor délután hazamehetünk, játszhatunk, szórakozhatunk, vagy éppen a mindennapi feladatainkat végezhetjük. Nem úgy, mint tőlünk keletre…

Imádságában megemlékezett az elhunytak családtagjairól, vigasztalást kérve számukra. Könyörgött a háború megszűnéséért, és azért, hogy Isten adjon jó belátást az érintett felek felelős vezetőinek, hogy véget vessenek ennek a háborúnak és vérontásnak. Imádkozott azokért a férfiakért is, akik bár nem katonák, mégis ki vannak téve a sorozás veszélyének, hogy elkerüljék az indokolatlan halált és az öldöklést, bármelyik oldalról is származzanak.

A katonák a politikusok szerint csak katonák. Ezen túlnézve láthatjuk, hogy Ők is valakinek a gyerekeik, valakinek a társuk, férjük, párjuk, testvérük, barátjuk, szomszédjuk, munkatársuk. Valakiknek az apukájuk…

Ma, a háború kiteljesedésének negyedik évfordulóján gondoljuk rájuk politikamentesen csak emberként!  

Jó éjt katona

Lefolyik a vér az arcán.

Nem kiált csak tűri némán.

Valahol a közelben puska dörren.

A hangra ijedten összerezzen.

A fél lába már leszakadva,

lóg összevissza pár cafatba.

Szíve dobban, lelke meg sem reng.

Miközben a testén vér pereg le.

Eltelik egy perc, észre sem veszi talán.

Szíve dobban és lelkében vele dobban a magány.

Emlékek kúsznak végig a szeme előtt,

s hirtelen már alig kap levegőt.

Lefolyik a vér az arcán,

s könnyel keveredve csorog végig ajkán.

Hall egy sikolyt, talán egy kisgyerek.

Jó éjt katona, álmodj egy szebb életet.

Polák Hanna