Madárgyűrűzés volt a legnagyobb örömünkre

Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője, a dinnyési Madárdal Tanösvény házigazdája arról beszél, hogy egy gólyát a jeladója miatt kémnek néztek a Közel-Keleten és a madarat lényegében börtönbe csukták. A szakember a hosszú vándorutak veszélyeiről, az emberek kapzsiságáról, a legjobb madaras élőhelyekről, fecskékről és ragadozókról, autókra támadó gólyákról is szólt abból az alkalomból, hogy egymás után negyvenkét gólyafiókát gyűrűzött meg Fejér vármegye hat településén: Kisfaludon, Pákozdon, Kápolnásnyéken, Dinnyésen, Elzamajorban és Seregélyesen.

Ha szereti a madarakat és a nagyszerű embereket, érdemes őt meghallgatni ITT!!!!

Az elhangzottak rövidebb változata pedig alább olvasható: 

Ki gondolná, hogy a gólyamadarak ennyire rejtélyesek és különlegesek, milyen sok örömet okoznak a gyerekeknek, fejtörést a felnőtteknek. Sajnos hosszú vándorútjukon nem csak jó emberekkel találkoznak, nagyon sok példányuk vadászok áldozatául esik, más madarak híressé válnak, megint mások esetenként még autót is megtámadnak: a közelmúltban két ilyen esetet jegyeztek fel Fejér vármegyében. Hétfőn az áramszolgáltató munkatársainak segítségével Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője több településünkön is gyűrűzte a gólyafiókákat. És közben mesélt.

– Hétfőn összesen tizennégy gólyafészket néztünk végig, sajnos nem tizenötöt, mert tragédia történt a börgöndpusztai gólyákkal, ott két nappal ezelőtt leszakadt a fészek – számolt be a történésekről Fenyvesi László. – A vizsgált tizennégyből két fészekben sajnos nem bizonyult sikeresnek a gólyák költése. Jártunk Kisfaludtól Pákozdon és Kápolnásnyéken át Dinnyésig, majd utána érkeztünk el Elzamajorba és Seregélyesre: összesen negyvenkét fiókát gyűrűztünk.  A térségben egyébként Seregélyesen él a legtöbb gólya, ahol éppen az utolsó fészekaljban aránylag két kicsi fiókát találtunk, fiatal szülőkkel. Máshol többet, hármat-négyet leltünk, Kisfaludon azonban ötöt, éppen úgy, mint tavaly. Valami módon Kisfalud nagyon tetszik a gólyáknak.

– Úgy tudom, Seregélyes is…  

– Így van, azt hiszem, megyei viszonylatban nagyon gyakran az első helyen végez a község. Ilyen szempontból három település verseng: Cece, Alap és Seregélyes, szerintem idén ez utóbbi helyen épült a legtöbb lakott gólyafészek. Sok más faluban örülnek annak is, ha egy-két gólyacsalád megtelepül náluk. Seregélyest azért szeretik ennyire a gólyák, mert hatalmas legelők és kaszálók veszik körül, az pedig ragyogó élőhely. A gólyák számára ideális, amikor tocsogós legelőkön, vagy lucernaföldeken bőségesen találnak táplálékot.

– Világhírű lett az a gólya, amit annak idején Pákozdon gyűrűztél, aztán Dél-Afrikában kötött ki. Beszélnél róla?    

– A történet különlegessége, hogy a magyar adatbank szerint eddig az lett a legmesszebbi gólyamegkerülés. Fokföldön, egy ottani repülőtéren találták meg, feltételezhetően enyhe mérgezést kaphatott a fiatal madár. Talán a reptéren mérgezhették a pockokat, hogy ne túrják fel a földet, így került kézre, aztán gondozták. Csodálatos volt: itt a környéken gyűjtés indult annak érdekében, hogy megmeneküljön és a legjobb ellátást kapja a madár, különösen a pákozdiak jártak élen az adományozásban. Aztán a magyar emberek támogatása eljutott Dél-Afrikába. A gólyát elég gyorsan sikerült helyre hozni és elengedték, igaz, azóta sem tudunk róla semmit. Ám lehet bízni abban, hogy bármikor felbukkanhat, és valahol fészket épít.

– Iszonyatos távolságokról beszélünk: milyen kockázatoknak vannak kitéve vonulás közben a gólyák?

– Nagyon nagy veszélyek ezek. Közülük az egyik legnagyobb az ember, a kapzsiság, a vadászat: sajnos Észak-Afrikában és a Közel-Keleten vannak olyan országok, ahol lövik ezeket a madarakat. De veszély az is, hogy az afrikai földterületek nagy részét erős vegyszerekkel kezelik. Amikor például az Európában felszaporodott seregély tömegek lejutnak Észak-Afrikába, olyan helyekre, ahol igazából csak a mérgezésnek van kultúrája, a madarak egymás után hullanak, mert megmérgezik őket. Ahogyan a seregélyeket, úgy a többi madarat is. Természetesen az időjárás viszontagságainak is ki vannak téve. A gólya a repüléséhez a felfelé áramló meleg levegőt használja, számára ez a lényeg. Ezért van az, hogy a gólyák augusztusban, Szent István-napjának környékén indulnak útnak, amikor a legtöbb felfelé áramló meleg levegőt tapasztalják, hiszen nekik nagy magasságra van szükségük. Azonban a tenger felett nincs ilyen erős áramlat, és így ott már gondban vannak, ott már veszélyessé válik az út. Akadt rá példa, hogy jeladóval láttak el egy gólyát Magyarországon, aztán valahol a Közel-Keleten megfogták és azt gondolták, kémkedik a szerencsétlen madár. Nem volt egyszerű kiszabadítani a fogságából, hiszen ténylegesen börtönbe vetették. A történet egészen vidám és vicces is lehetne, ha nem az következik, hogy miután a természetvédő szervezeteknek sikerült a madarat kiszabadítani a fogságából, egy hét sem telt el, és a gólyát ugyanabban az országban lelőtték és valószínűleg megették.

– Elég gólya él ma Magyarországon?

– Az biztos, hogy az élőhelyeket tekintve sokkal több is elférne. Ha ezt az évet nézzük, a korábbiaknál egy kicsit nagyobb a gólyák száma, jobb a szaporulat. Ennek oka, hogy csapadékosabb évünk van, és ez számukra pozitív: ez egyrészt a megtelepedett gólyák, másrészt a fiókák mennyiségében mutatkozik meg.

– Emlékszem, egyik évben a pákozdi Szúnyog-szigeten telelt át egy gólya, gyakran láttam ott, halőrök, horgászok etették. Miért nem repül el néhány példány?

– Valószínűleg a közeli madárkórházból szökhetett meg az a madár. Nagy eséllyel telelnek át, pockokat, egereket esznek, bár ezzel a természetes ösztöneik sérülnek. Szerintem tévhit, hogy a kitelelő madarak a globális felmelegedés miatt döntenek a maradás mellett. Inkább valamilyen emberi hatás éri őket, vagy bajuk esik: egy kisebb sérülés is elég ahhoz, hogy ne vállalják a hosszú utat.  

– Időnként olyan hírek röppennek fel, hogy a gólyák autóra, emberre támadnak. Valóban megesik ilyesmi?

– A vármegye déli részén előfordult ilyen, mindkét helyre elmentem az esetek után, ezért sejtem, mi történhetett. Előfordul, hogy a gólyák csatáznak egymással, néha a hímek, máskor a tojók. A hímek szoktak annyira belelendülni a harcba, hogy ha egy autó üvegében saját magukat pillantják meg, a saját tükörképüket nézik vetélytársnak és támadnak. Ez következhetett be Nagyhörcsökön és Cecén is.