– Há-há-há! Látjátok megmondtam, hogy én leszek a legszebb! - nevette ki gúnyosan húgait Abigél, mert a fiúk őt ajánlották egy játékukban szépségkirálynőnek. Még most este, az ágyban is ezen gúnyolódott. Ekkor az apja dühös, egyben szomorú tekintetét pillantotta meg. Arra készült, hogy rászól és nem olvas ma esti mesét büntetésképp. De nem ez történt.
– Gyertek, mesélek nektek egy történetet. - mondta és egy zsebkendőt nyújtott Abigél két síró húga felé. A gyerekek kíváncsian feküdtek az ágyukban, az édesapjuk pedig levett egy könyvet a polcról, majd a gyerekek mellé ült.
– Egyszer volt hol nem volt – kezdte - volt egyszer egy királyság. A királyság hercegnője, Melinda gyönyörű volt, s minden nap másik ruhát viselt. De igen öntelt személyisége volt és megvetett mindenkit, aki nála csúnyább vagy értéktelenebbnek bizonyult. Élt egy varázsló is ebben a kastélyban, aki meg akarta leckéztetni a gőgös hercegkisasszonyt. Gondolkodott, gondolkozott és kifundált egy tervet. Másnap elment egy igazán tehetséges varrónőhöz és megkérte, hogy varrjon egy gyönyörű ruhát a hercegnő számára.
– Kérlek, varrj egy selyemből készült, csodás ruhát! – mondta.
– Rendben. - szólt a varrónő, de olyan édesen csengő hangja volt, hogy még a varázsló is elcsodálkozott. A tehetséges hölgy pedig neki is látott a munkának. Egy hét múlva készen is lett a csodálatos ruha. Fénylett, akár a hold. Ragyogott, akár a csillag. Csodás gyémántokkal volt díszítve. A sötétkék selyemruhát a varázsló hazavitte. A legtitkosabb szobájába ment, ahol átkot küldött a ruhára:
– Ha valaki felveszi ezt a ruhát, változzon koszos lánnyá, torzuljon el az arca, legyen szegény és tapasztalja meg mit is jelent az, ha gondokkal és bajokkal teli az élete. Az átok csak akkor törjön meg, ha a ruha viselőjét valaki a torz külseje ellenére is igazán tudja szeretni. Az átkot csak egy szerelmes csók törheti meg.
Elvitte a ruhát Melinda hercegnőnek, aki azonnal felpróbálta a szebbnél szebb csillogó kövekkel díszített szoknyát. De amint az anyag hozzáért a testéhez, koszos és csúnya lett, az elbűvölő ruha pedig szakadt, kopott, toldozott és foltozott rongyokká vált. A palotában mindenki megdöbbent, mikor meglátták. De mivel nem ismerték fel, kidobták a kastélyból. Hiába bizonygatta ki is ő valójában, senki sem hitt neki. A gőgös hercegnőnek pedig mit volt, mit tennie, elment egy erdőbe, ahol egy elhagyatott, rozoga kunyhóba húzta meg magát. Teltek-múltak a napok, egyre éhesebb lett. Elhatározta, hogy elmegy a közeli királyságba munkát keresni. Az uralkodó megszánta és szakácsa mellé fogadta kuktának. A lány eleinte nagyon ügyetlenül bánt a fakanállal és a késsel. Gyakran elsózta a levest, máskor ízetlen és nagyon rossz ételeket főzött. Idővel egyre ügyesebb lett, beletanult a mesterségbe. Szorgalmas volt, ügyesen végezte a dolgát, mindent megtett azért, hogy ne keljen éheznie és a hideg kunyhóban aludnia. Ha kellett, még a hamuba is lefeküdt és a kezét is bekoszolta munka közben.
Már eltelt 12 év, mióta elzavarták otthonról. Egészen kezdte megszokni az életét, mikor egy nap a király ünnepséget rendezett a királyfi tiszteletére. A környékről meghívott minden hercegnőt, grófnőt és bárónőt. A fiúnak azonban egyik sem tetszett, hiába voltak csinosak és jó modorúak, nem nyerte el egyik sem a tetszését. A lánynak nagyon tetszett ez a nyüzsgés a palotában, a régi életét juttatta az eszébe, mikor még ő is bálokra járt, s lesték minden kérését. A szakács hangjára lett figyelmes:
– Kukta, gyerünk készítsd a húslevest! Mindjárt tálalni kell a vendégeknek! - parancsolta a szakács. A lány tette is a dolgát, égett a keze alatt a munka, vágta a zöldségeket és a fortyogó levesbe dobálta, így követték egymást a jól ismert mozdulatok, majd sót és finom fűszereket tett a fazékba.
- Vidd a főpincérhez, a táncterem ajtajánál vár! - förmedt rá újra a szakács, miközben a kalácsot dagasztotta és a limonádét kotyvasztotta. A lány gyors léptekkel ment, de nem találta meg a fehér ruhás pincért, ezért úgy döntött, bemegy a terembe és maga szolgája fel a levest. Összeszedte minden bátorságát, megigazította a ruháját, s belépett a díszes terembe. Még nem járt ebben a helyiségben, hiszen neki a konyhában kellett tartózkodnia, s arról álmodni sem mert, hogy egyszer a herceggel is találkozhat. Ahogy betette a lábát az előkelő, magas rangú vendégekkel zsúfolt terembe, meglátta a herceget. A cselédektől már hallott róla, tudta, hogy nagyon jóképű. Valóban fiatal és délceg volt, nem is csoda, hogy ennyi előkelő hölgy tartózkodott a társaságában. Titkon bízott abban, hogy hirtelen átváltozik ennyi év után, s élheti a hercegnők gondtalan életét.
Nemcsak ő vette észre a herceget, hanem a herceg is őt. A fiatal férfi ámulattal nézte a kecses hercegnőt, miközben a levest tálalja. Egymásra pillantottak és egymásra mosolyogtak. Egy váratlan pillanatban a herceg olyat tett, amit a királyi család életében még senki. Felállt az asztaltól, megfogta a kukta, Melinda kezét és kivezette a teremből, aki közben végzett a vacsora felszolgálásával. Mintha csak egy mesében lettek volna, a herceg megcsókolta Melindát. Egy percig nem is értette, mi történik vele, aztán ő is viszonozta Attila, a délceg herceg csókját.
Az átok egy szempillantás alatt szertefoszlott. A lány koszos teste, torz arca eltűnt. Egy bájos arcú, kék ruhás, gyönyörű hölgy állt a herceg előtt, olyan volt, mint azelőtt. Egy nagyon fontos dolog azonban megváltozott, a lány már nem volt öntelt, helyette az elfogadás és szeretet költözött a szívébe. Egy életre megtanulta a leckét!
Visszamentek a terembe és a királyfi bejelentette, hogy a lányt választja jegyeséül. A teremben mindenki megdöbbent, hogy újra látják az elveszett hercegkisasszonyt A lánynak csak ekkor tűnt fel, hogy ott vannak a bálon a szülei is az ő rég nem látott testvérével együtt. Alig ismerte meg őket, hiszen amikor elűzték a palotájukból, még nagyon fiatal volt. Az édesanyja odafutott hozzá, megölelte halottnak hitt lányát. Bocsánatot kértek, amiért elzavarták a palotából, s elmesélték, hogy évekig keresték, majd gyászolták.
A herceggel végül összeházasodtak. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Biztos kíváncsiak vagytok, hogy mi lett a varázslóval? Miután Melinda mindent elmesélt a szüleinek a ruháról, s az átokról, a szülei nagyon mérgesek lettek és el akarták űzni a királyságukból. De az új Melinda megszólalt:
– Ne küldjétek el, hiszen az ő módszere gyógyított ki az önteltségből, hiúságból.
– Ez igaz - enyhültek meg a szülei. A büntetés helyett inkább megjutalmazták. A varázsló feleségül vette a palota varrónőjét. Mindenki boldogan élt, míg meg nem halt. Ha nem hiszed, járj utána!
– Ezzel vége is a mesének – szólt az édesapa. – Ugye tetszett?
Zsófi és Nóra bólintott. A két lány már futott is aludni.
–Igen! – mondta alig hallható hangon Abigél és megpuszilta apukáját. Mikor már csak ketten maradtak a szóbában ezt súgta az édesapja fülébe:
– Soha, de soha nem leszek többet öntelt! Köszönöm varázslóm! - az apja elmosolyodott.
– Holnap bocsánatot kérek a csajoktól. Apja bólintott, majd a szobájába ment és halk imát mondott.
– Köszönöm Istenem, hogy megmutattad nekem ezt a mesét és megtanítottad Abigélt a történet által, hogy ne legyen öntelt. Ámen! Lefeküdt és átölelte feleségét.
Szerző: Polák Hanna
Biztosítás
A tanév rendje
Csengetési rend
Időpont foglalás fogadóórára
Elérhetőségek
Gólyafészek - Kamerakép
Határtalanul !
