Határtalanul!

Iskolánk hetedik évfolyamos diákjai a Határtalanul! program keretében 4 napos kiránduláson vehettek részt Erdélyben.

Az eredeti, HAT-19-01-0414 pályázatot még Biróné Berki Ilona készítette az akkori 7. évfolyamosok részére. Ők sajnos a Covid-helyzet miatt nem tudták megvalósítani az elnyert pályázatot. Az idei tanévben szerencsére lehetőség nyílt ismét az utazásra, így a célországot megtartva, a pályázatot átdolgozva a mostani hetedik évfolyam valósíthatta meg a kirándulást. Már tavasszal elkezdtük a készülődést. Az osztályfőnökök megtervezték az útvonalat, ezután a diákok előkészítő órákon vettek részt. Erika néni megismertette velük a térség földrajzát, beszéltek a meglátogatni kívánt természeti képződményekről. Gyöngyi nénivel hallgattak székely népdalokat, megtanulták a Székely himnuszt. Szilvi nénivel Erdély történelmét ismételték át, illetve magyar íróink, költőink erdélyi kötődéséről beszéltek. Áprilisban elkészültek az osztályok Határtalanul! dekorációi , a gyerekek pedig kiválasztották, mely helyszíneken fogják az idegenvezetést vállalni a kiránduláson.

És végül elérkezett 2022. május 31.

1. nap:

Eljutottunk Aradra, ahol Az 1848/49-es szabadságharcot lezáró eseményre, az aradi vértanúk kivégzésére emlékeztünk.A kivégzés helyén emelt emlékműnél felelevenítettük 1849. október 6. eseményeit, együtt szavaltuk Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes c. versét, koszorút és mécsest helyeztünk el a mártírok tiszteletére. Máriaradnán megtekintettük a kegytemplomot és a tűzvészben megmaradt kegyképet. Elmormoltunk néhány rövid fohászt: utunk sikerességéért és az év végi érdemjegyekért. Máriaradna után Solymosvár bevételére készültünk.A nehéz terepnek köszönhetően csapatunk több részre szakadt. Kevesen tudták tartani a lépést Dávid bácsival. A legelvetemültebbek viszont még meg is előzték. Kalandos út után a várromnál csodás tájképek készültek. A sűrűsödő fellegek ellenére nekivágtunk a dévai várhoz vezető emelkedőnek. Átbotorkáltunk a vár alatt húzódó sziklamélyedésen, amikor az időjárás viszontagságai miatt meghátrálásra kényszerültünk. Egy gyönyörű park pavilonjába menekültünk, ahol meghallgathattuk az eső zuhogásától alig látszódó vár történetét, majd közösen elszavaltuk a várba épített asszony történetét. Csernakeresztúron meleg szeretettel és finom vacsorával fogadtak bennünket a házigazdák, akiktől vacsora végeztével a bukovinai székelyek történetét is meghallgathattuk.

2. nap:

Kirándulásunk második napját Vajdahunyadon kezdtük, ahol meghallgattuk a vár történetét, majd megtekintettük a várak királyának nevezett csodálatos épületet. Jártunk az Asszony termben, a Lovagtermben, az Országház teremben, amelynek a neve is arra utal, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a fontosabb tárgyalások. a várbörtönben. Sokáig szemléltük a szeges széket, a nyújtót, a karóba húzás és a kerékbetörés eszközeit. Utunk ezután az Algyógyi- vízeséshez vezetett.Sokáig gyönyörködtünk ebben a csodás természeti képződményben. A következő program Erdély Grand Canonjának, a Vörös- szakadéknak a megtekintése volt. Hosszú túra után a csapat egy része feladata a természet elemeivel való küzdelmet, és egy árnyékos fa alá húzódott. Innen irigykedve szemléltük a videókat, amelyeket a többiek a csúcs meghódításáról küldtek. Messziről csak gombostűfejnyi pontoknak látszottak. Gyulafehérváron megcsodálhattuk a Szent Mihály-székesegyházat, majd Hunyadi János és László síremlékénél felelevenítettük a törökverő életéről és fia kivégzésének körülményeiről tanultakat. Ezután koszorúzás következett.

3. nap:

Utunkat a Tordai sóbányában folytattuk. Kedves idegenvezetőnk sok érdekes dolgot mesélt a só keletkezéséről, kitermeléséről, a bánya történetéről. Nehezen álltuk meg, hogy ne érintsük meg a karfiolszerű sóképződményeket. Kipróbálhattuk a bánya akusztikáját is. A só szót kiabáltuk közösen, 16-szor visszhangozta a bánya. A Rudolf-tárnába számtalan lépcsőn jutottunk le, itt kedvünkre szórakozhattunk. Volt aki óriáskerékre szállt, volt aki biliárdozott, golfozott vagy a játszótér elemeit próbálta ki. A csoport Kolozsvár főterén folytatta programját. Érdekes dolgokat tudhattunk meg Kolozsvár történetéről, a Mátyás-szoborról, majd koszorút helyeztünk el a szobor talapzatánál. A Szent Mihály –templom megtekintése után felkerestük Mátyás szülőházát, és közösen szavaltuk a Mátyás anyja című balladát. A buszra már szakadó esőben vártunk egy galéria kapuja alatt. Zuhogó eső közepette hagytuk el a kincses Kolozsvárt. Az eső Tordára is követett bennünket, így nem sok reményünk maradt arra, hogy a Tordai-hasadékba tervezett túránkat megvalósíthassuk. A hasadék bejáratánál készítettünk egy közös fotót, és meghallgattuk Szent László és a hasadék történetét. Szálláshelyünkön, Torockón felkerestük a Kárpát-medence legöregebb házát, majd Dávid bácsi vezetésével sötétbe torkolló sétát tettünk a Mészáros-tető felé, hogy bemelegítsünk a következő napi székelykői túrára.

4. nap:

Igen korán indult a napunk, ugyanis a hazautazás előtt szerettük volna megmászni Székelykő szikláit. A csapat minden tagja eljutott a hegy lábáig, ahonnan már csak a legbátrabbak haladtak tovább. A csúcstámadást feladó csapat a napfelkeltében gyönyörködött és várta, hogy felszálljon a köd a völgyből, s akkor teljes pompájában láthatja majd Torockót. Mindeközben a legbátrabbak lépésről lépésre felküzdötték magukat a csúcsra. Dacoltak az elemekkel: kövekkel, sziklákkal, megáradt patakmederrel, sárral, csalánnal, rózsatövisekkel. A törtetőbbeket alig lehetett visszafogni. Végül a csúcsra már nem jutottunk fel. Inkább megpihentünk egy lankásabb részen, hogy erőt gyűjtsünk a leereszkedéshez, mely a természet viszontagságai miatt igen kalandosra sikeredett. Sajnos a túra után már hazafelé vettük az irányt, Körösfőn megtekintettük a református templomot a fakazettás mennyezettel és a szőttesekkel, amelyek elnyerték Erzsébet királyné tetszését is. A híres Rákóczi-szőnyeget restaurálás miatt nem láthattuk. Vasvári Pál kopjafájánál a Kossuth-nóta dallamára koszorút helyeztünk el. Rövid időre Csucsán is megálltunk, Ady és Boncza Berta fehér házánál, ahol együtt szavaltuk az Őrizem a szemed című verset. Nagyváradi sétánk során pillantást vetettünk a volt EMKE kávéházra, az Állami Színházra, a főtér templomaira. A holdas templomnál megállva felfedezhettük a templom nevének magyarázatát. Ezután együtt fotózkodtunk a Holnaposokkal. Utunk utolsó állomása Nagyszalonta volt, ahol a Csonka - torony előtt Arany Jánosra emlékezve koszorút helyeztünk el. Fáradtan, de feledhetetlen élményekkel gazdagodva későn este érkeztünk haza. Kirándulásunk során mindenhol szeretettel fogadtak bennünket. Minden településen hallottunk magyar szót, kedves, segítőkész emberekkel találkoztunk.

A Határtalanul! kirándulás után június 4-én részt vettünk Seregélyesen a Trianon megemlékezésen. Június 8-án vetített képes előadást tartottunk a felsősöknek. Próbáltuk bemutatni, hogy milyen szép helyeken jártunk és mennyi élményt szereztünk együtt Erdélyben.

VIDEÓK
1. RÉSZ