Lelki útravaló!

Iskolánkban minden hónap első hétfőjén Soczó-Horváth Judit néhány gondolatébresztő üzenettel fordul diákjainkhoz és pedagógusainkhoz az iskolarádión keresztül. Ezek a rövid lelki útravalók lehetőséget adnak arra, hogy egy pillanatra megálljunk, elgondolkodjunk, és a mindennapok rohanásában is figyelmet szenteljünk az élet fontos kérdéseinek.
Fogadjátok szeretettel Soczó-Horváth Judit gondolatait!

Kedves Gyerekek és Kollégák!
Sok minden kavarog bennünk talán az elmúlt napok sokszínűsége után.
Mögöttünk áll egy őszi szünet, mely remélem legfőképpen mindenkinek a feltöltődésé, pihenésé volt. Mögöttünk áll egy őszi szünet, melyben lehet, hogy sok családban emlékeztek, nosztalgiával és vidámsággal vagy fájdalommal telve gondoltak vissza emberekre, emlékekre, történésekre. Minden mindennel össze tud fonódni, hiszem, hogy mindennek oka van.
Ezért gondolom azt, hogy megemlékezhetünk egy napon a reformációról, és a Halottainkról. A kettő már az időpontja miatt is összefonódik. Hogy hogyan?
Egy angol származású baptista lelkipásztor szavai jöttek velem szembe egyik nap. Charles Haddon Spurgeon a 19. század egyik legnépszerűbb prédikátora volt, és a mai napig hatással van a protestáns felekezetekre.
„Akinek Istene van, annak többje van az egész világnál.”
A reformáció emléknapja október 31, mely alkalommal arra emlékezünk, hogy Luther Márton német származású teológus, professzor, reformátor elindított egy olyan folyamatot, amely után kezdetét vette az egyház megújulása. A reformációnak 5 alapelve van: Csak a hit (Sola Fide), Csak a Szentírás (Sola Scripura), Csak kegyelemből (Sola Gratia), Csak a Krisztus (Solus Christus), és talán amit a leggyakrabban szoktunk használni: Soli Deo Gloria-Egyedül Istené a dicsőség. Ez utóbbiról szeretnék most beszélni. Spurgeon teológiailag a reformátorok örököseinek vallotta magát, és prédikációinak alkalmával sokszor mély gondolatokat helyezett előtérbe, melynek központjában Isten állt. Emellett sok könyve is volt, melyben a szenvedésről és az elmúlásról írt, de mindig a feltámadás és a Krisztusba vetett hit reménységével.
A Zsoltárok könyvéből idéznék: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! (Zsoltárok:73, 25-26)
Ez az igevers is a fent említett sorokat támasztja alá. Ha Isten áll a földi életünk középpontjában, ha a feltámadás és az örök élet reménysége van előttünk, akkor a földi életünkben nem vagyunk egyedül sosem, és nyugalom lehet a szívünkben, hogy a földi élet csak egy állomás, és az út végén egy ennél sokkal jobb, örök otthon vár. Legyünk hát békességben a földi életünkben is, és nézzünk fel a keresztre, gondoljunk hitvalló elődinkre, akik a reformáció alkalmával olyan hitújítást végeztek, hogy ezt szabadon Istenre nézve megtehetjük.
És mivel ez a hálaadás hónapja, ezért adjunk most hálát!
Drága Mennyei Atyám, köszönjük az újabb napot. Csalj az arcunkra vidámságot, szívünkbe békességet, karjainkba erőt, és töröld le könnyeinket. Add, hogy rád nézhessünk, és add, hogy tudjunk benned hinni. a te utadat járni. Ámen